Századok – 1944
Ismertetések - Mollay Károly: Ödenburg. Ism.: Házi Jenő 110
NÉPISÉG-, TELEPÜLÉS- ÉS HELYTÖRTÉNET pest'sek, a katonai terhek stb., amelyeket szerzőnk jelen értekezésében nem tárgyal, megjelenendő nagy munkájában azonban remélhetőleg ezeknek is kellő figyelmet fog szentelni. Eredményeit az értekezés végéhez csatolt térképeken szemlélteti. Eltérve az eddigi szokástól, az egyes nyelvi csoportok százalékos arányát nem tünteti fel körcikkelyekben, egyebek mellett arra hivatkozva, hogy a neveknél fontosabb népiségtörténeti bizonyítékai is vannak (a falvak ismertetésénél ugyan a neveknél egyebeket nemigen ta'álunk), továbbá, hogy a cikkelyes térkép a szemlé őben önkéntelenül .,népszáirlálásszerű pontosság" érzését kelti. Sajátságos szemlélettel magyar vagy tót jellegű, magyar vagy tót többségű s bizonytalan vagy vegyes lakosságú falvakat vesz fel térképére a szerint, hogy a másik nemzetiséghez tartozó és a bizonytalan nevek összege hogyan aránylik a többségben, il'etve kisebbségben levő nevek összegéhez. Belátjuk, más módon al g szerkeszthette volna meg térképeit, minthogy a bizonytalan nevek értékelését a szövegben nem végezvén el, lia azokat körcikkclyekben tünteti fel, hovátartozásuk mérlegelését illetően az olvasó úgyszólván semmi támpontot sem kap. önkényes e járás és megokolása sem teljesen fogadható el. Egy történeti statisztika alapján készített hasonló tárgyú térkép arra nem lehet, alkalmas, hogy részletes magyarázó szöveg nélkül tegye tudatossá az eredményeket, különösen nem akkor, ha jelentékeny szán ú bizonytalan névvel kell számo'ni. Felfogásunk szerint az író, aki az egész fejlődést ismeri, nem mulaszthatja el a bizonytalan nevek beható értékelését és annak megállapítá-. sát, hogy milyen okok következtében melyik névcsoporthoz számíthatók inkább. Ez az eljárás sokkal tárgyilagosabb mint Cs.-é, aki minden magyarázatot mellőzve, egyszerűen száza ekos alapon sorozza a bizonytalan neveket valamelyik nyelvi csoporthoz. Az általunk említett módszer nemcsak hogy nem keltené az olvasóban a népszámlálásszerű pontosság érzését, hanem a nevek nyelvi arányait feltüntető cikkelyek segítségével mintegy ellenőrizhetné az írót és maga is végezhetne következtetéseket, számításokat. Végül Cs.-val szemben azt is állítjuk, hogyha a térkép ,,az eredményeket foglalja össze könnyen áttek nthető képben", akkor akarva-nemakarva az eredmények alapjául szolgáló bizonyító anyagot is szemlélteti, ami megint csak a körcikke.yes térképnek juttatja az elsőbbséget. Kívánatos volna, ha Cs. fontolóra venné értekezéséhez fűzött megjegyzéseinket és nagy műve már a fejlettebb népiségtörténetkutatói módszer alkalmazásával készülne el. IXA BÁLINT. MOLLAY KÁROLY: ÖDENBURG. Helynévfejtés és településtörténet. Budapest 1942, Athenaeum ny., 44 1. 2 térk. 8°. (KIny. a Magyar Történettudományi Intézet Évkönyvéből.) E tanulmány Sopron német nevével kapcsolatban alapvetően fontos kérdéseket tisztáz, amikor e kérdések körül kialakult évszázados „tudós hagyomány" tévedését kimutatja. Az ödenburg név a krónikákban 1273-náI, az oklevelekben pedig 1361-nél régebbi időből nem fordul elő, két esetet leszámítva. Az egyik Német Lajos 859. évi oklevelében olvasható Odinburch adat, míg a másik a niederaltaichi évkönyveknek az 1065. évre vonatkozó Deserta с vitas kitétele. Német Lajos 859. évi ' oklevelének első kritikai kiadása csupán 1934-ben látott napvilágot Kehr Pál gondozásában, ö szintén Sopronra vonatkoztatja az itt előforduló Odinburch nevet, mint az Oefele-féle kiadása nyomán mások, holott ez oklevél szövegében szereplő egyéb helynévadatok azt bizonyítják, hogy e települést a gráci síkság közelében kell keresnünk. Hasonló helyzettel állunk szemben a niederaltaichi évkönyv 1065. évi Deserta civitas esetében is. Már az az egymagában álló körülmény, hogy az említett évkönyv két, késői másolatban maradt fenn, mégpedig Staindel János 1486 körüli és Aventinus 1517. évi másolatában, ez elégséges ok ahhoz, hogy nyelvészeti szempontból az évkönyv helynévadatai legalább is gyanúsak legyenek. De ettől eltek ntve a Lese ta c^vitas adat sem forráskritikai, sem történeti és földrajzi szempontból nem lehet hiteles, nem szólva arról, hogy 1065-ben Sopront városnak mondani anakronizmus.
