Századok – 1944
Ismertetések - Durčanský; Ferdinand: Pohl’ad na slovenskú politickú minulost’. Ism.: Vigh Károly 98
NÉPISÉG- ÉS NEMZETISÉGTÖRTÉNET 10 r ítélően hallatja a szavát. Ami súlyos visszaélés történt az abszolutizmus hivatali karában, mint lopás, sikkasztás, hivatalos hatalommal való visszaélés stb., azt úgyszólván kizárólag a cseh hivatalnokok követték el. (Miskolczy Gyula: A Bach-rendszer cseh Beamter-e. Károlyi-emlékkönyv 1933, 388—401. 1.) Csendőrségi jelentés szerint a cseh hivatalnokok megvesztegethetők és brutálisak. (Országos Levéltár. General Gouvernement 1855. 20.709. sz.) A nagyszombati kerülethez tartozó több szlovák község panaszt emelt 1860-ban a cseh hivatalnokok ellen, mert kegyetlenül elnyomják a paraszt-lakosságot. (Országos Levéltár. Statthalterei-Presidium 1860. 4215. sz.) Érdekes, hogy az abszolutizmus cseh segédcsapata a legjobban éppen a szlováklakta Felvidéket árasztotta el, ahol öntudatos csehesítésbe kezdett. (Országos Levéltár. Magyar Kancellária 1860. 1150., 1771., 1536. sz.) Például az erősen szlovák lakosságú Zólyom megye 1861. január 22-én feliratban kérte az idegen elemeknek főleg az iskolákból való eltávolítását. Kérelmét azzal támogatta, hogy a megyébe befurakodott idegen egyének a magyar és a szlovák ajkú lakosságnak egymástól való elidegenítését tűzték ki célul, ezért a megyének fel kell lépnie, hogy a cseh nyelv kitiltassék az iskolákból. (U. o. 1861. 1579. sz.) A szlovák megyék lakossága körében úgy elharapódzott a csehgyűlölet, hogy 1861-ben, az abszolutizmus összeom'ásakor menekülésszerűen hagyták el működési helyüket, vagy kérték áttételüket az osztrák örökös tartományokba. (U. o. 1861. 1150. sz.) D. a továbbiakban a szlovák politikai gondolkozással és megszemélyesítőivel foglalkozva, kénytelen megállapítani: „A szlovák politika szegény volt, nem is annyira politikai programmokban, mint inkább olyan személyekben, akik azokat megvalósíthatták volna." (102. 1.) Pedig soha azelőtt és azután nem volt olyan kedvező a helyzet a nemzetiségi kérdés rendezésére, mint 1861-ben. de a sokszor idegen célok szolgálatában álló nemzetiségi vezetőférfiak túlzott és a magyar állam egységét veszélyeztető követeléseikkel lehetetlenné tették a megegyezést az európai látókörű magyar államférfiakkal, Deákékkat és Eötvösékkel (Nagy Iván: A nemzetiségi törvény a magyar parlament előtt 1861—68.) Gondoljuk el: az 1861. túrócszentmártoni memorandum autonóm szlovák területet akart kihasítani Magvarország testéből. Külön parlamentet es közigazgatást követelt. Ezt a húszéves cseh együttélés alatt sem tudták a szlovákok megvalósítani, sőt többségükben (Hodza agrárpártja, a szlovák evangélikusok, a baloldali és polgári pártok) számolva a gazdasági, politikai és katonai nehézségekkel, nem is kívánták a különállást. Az aulonómisla Hlinka-párt mindig kisebbségben volt a csehszlovák köztársaságban. „A magyar sovinizmus támadása alatt" című fejezetben Г). a fiatal magyar állam politikai, gazdasági, szellemi előretörését a dualizmustól a világháborúig sovin'szta támadásnak tünteti fel. Ü. tudhatná, hogy amiért az egy emberöltőn át tartó európai békét a Tisza Kálmánt követő kormányok nem nagy nemzeti a'kotásokra. társadalmi reformokra használták fel, annak okait jórészt azokban a közjogi harcokban kell keresni, amelyek az Ausztriával való közösségből folytak. A liberális korszaknak nagyjában még mindig a földbirtokos nemességre támaszkodó kormányzatai csakugyan sok bűnt követtek el, de nem csupán a nemzetiségekkel, hanem a magyar néppel szemben is, mikor például közömbösen nézték, sőt sokszor támogatták a magyarok és nemzetiségek tengerentúli kivándorlását. Bizonyos azonban, hogy a kivándorlók szomorú statisztikájában a magyarok állnak első helyen. A világháborúról szólva, D. azt a tényt, hogy a szlovák nép végig kitartott a magyarság oldalán, a szlovák értelmiség túlnyomó részének az elmagyarosodásával .,menti", ahelyett, hogy rámutatna arra az idegenkedésre, sőt sokszor ellenségeskedésre, amellyel a szlovák nép a csehszlovák „megoldást" fogadta. Ennek tu'ajdonítható — ahogv D. is írja —, hogy „a szlovákság felszabadító harca nem az otthoni szlovák körökből, hanem az amerikai szlovákoktól indult ki". (148. 1.) D. politikai okokból nem ír a Massaryk—Benes-féle kettős, emigrációs tevékenységről, amelynek tulajdonképen Csehszlovákia létrehozása köszönhető volt. A béketárgyalásokon például szlovák kiküldött nem is ült a tárgyalóasztalnál. Az amerikai szlovák körök tevékenysége csupán a Szlovákiának autonómiát ígérő pittsburghi szerződést eredményezte. Ennek azonban tudvalevőleg nem volt semmiféle gyakorlati következménye, mert csak
