Századok – 1944

Ismertetések - Durčanský; Ferdinand: Pohl’ad na slovenskú politickú minulost’. Ism.: Vigh Károly 98

NÉPISÉG- ÉS NEMZETISÉGTÖRTÉNET 10 r Árpádokkal foglalkozva kijelenti, hogy a magyar állam megtestesítője nem a magyar nemzet, hanem az Árpád-ház. Mintha a cseheknél nem a Premysl-ház,, vagy a lengyeleknél nem a Piastok nyomnák rá a bélyegüket népük történelmére! A tatárjárással kapcsolatban tárgyalja a települési viszonyokat. Ugy állítja be a dolgokat, mintha a sziovákság hozta vo.na a legnagyobb véráldozatot. Ezzel magyarázza meg a szepesi német telepedéseket, a magyar elem északra húzódásat és a ruszinok beköltözését. Pedig nemcsak számos magyar feiüoigozású vármegyei monográfia nyújt hiteles bizonyítékokat az északi megyék koraközépkori telepeiről, a Chaloupecky keze alól kikerülő HúsCava is, Liptóról írva, leisorolja, hogy a tatárjárás előtt 7 telepből 2 magyar (Újfalu, Mogoríalu), 1 valószínűleg magyar (Hódos), 2—3 kétséges (Kolonizácia Liptova do konca XIV. storoéía. Bratis.ava 1930, 103 1.). Mályusz és Fekete Nagy Antal Túróéban és Szepesben számos XIII. századbeli településhelyet állapít meg, amelyek éppenséggel azért vesztek el a magyarság számára, mert azokat a tatárjárás okozta vérveszteségek miatt az Ali öld magyar népi talaja nem tudta táplálni, erősíteni. A mongoldú.ás fosztotta meg a magyarságot attól a lehetőségtől, hogy népfölöslegét messze északon helyezze el. Így nyomul a szlovák elem Liptóban, Túróéban, Szepesben és más északi megyékben előtérbe D. úgy foglalkoz'k könyvében a feudális Magyarország társadalmi viszonyaival, mintha a feudalizmus magyar eredetű történeti jelenség lenne. Ügy látszik, a szerzőnek arra nem volt ideje és kedve, hogy a hűbériség angol, francia, német formáival foglalkozott volna, különben tudhatná, hogy Magyarországon a hűbéri elv a gyakorlatban és következményeiben valójában csak a Száván túl és Erdélyben érvényesült (Magyar művelődéstörténet II. Társadalmi viszonyok, 8У 1.). D. szerint a szlovákok fejlődését, szaporodását nagyban hátráltatták a feudális Magyarország társadalmi v szonyai. A Dózsa-lázadás ulán megfogalmazott törvény a háziállatok színvona.ára szállította le a szlovákok életét és elviselhetetlenné tette a sorsukat (52. 1.). Ügy foglalkozik a szlováklakta Felvidéktől távol lezajlott lázadással, mintha Werbőczy Tripartituma csupán a szlovák jobbágyot fosztotta volna meg középkori szabadságjogaitól. Általában tendencia D.-nál. hogy ezer év minden történeti katasztrófájánál kizárólag a szlovák népet állítja oda mártírnak. Nyilván számított t>. arra, hogy ilyirányú célzatossággal alaposan megerősítheti a szlovák értelmiség magyargyűlöletét. A mohácsi magyar katasztrófát is szlovák szerencsétlenségnek állítja be. A katolikus Magyarország elhullását, a magyar várak és vitézek hősi harcait elhallgatva, panaszkodik, hogy a törökök tömegével irtották ki a szlovákságot. A néptelen vidékekre magyarok vonultak fel. Majd így folytatja: .,A sz'ovákság így újabb területeket veszít, mintegy büntetésül azért, hogy népi határán állt meg a török támadás. Ezzel szemben a magyarság olyan vidékeket szerez, melyek azelőtt nem tartóztak hozzá, mintegy jutalmul azért, hogy paktált a törökkel, együtt harcolt vele s közösen támadásokat vezeteti az európai civ;lizáció ellen" (58. 1.). A tények elhallgatásával, illetőleg elferdítésével D. súlyos történeleinhamisílást követ el a magyarság rovására. A leigázott magyar lakosság ösztönös kényszervándorlása a nyílt, védtelen vidékekről, a basák önkényuralma alól a hegyvidékre; a súlyos védelmi harcokban megtépázott, gverrrekeitől megfosztott, vagy meggyalázott falusi lakosság riadt menekü'ése biztonságosabb tájak felé, — ezt tünteti fel D. új magyar honfoglalásnak. A tátraaljai szlovák nép etnikumát nem szaggatta meg a török kard, ágyú és b'lincs, meri az Érsekújvár—Léva—Fülek vonaltól északra eső terület ellen nem történtek komoly török kísérletek. A szlováklakta szegényes hegyvidék nem érdekelte a törököt, a gazdag magyar Alföld annál inkább. Az 1494—,95-ből való királyi számadáskönyvek tájékoztatást nyújtanak Magyarország jobbágylakosságának számarányáról (Málvusz Elemér: A magyarság és a nemzetiségek Mobács előtt. Magyar művelődéstörténet II.). E szerint megállapíthatjuk, hogy a színmagyar megyék sokkal népesebbek voltak, mint a hegyes vidéken fekvő szlovák lakosságúak. Például 1495-ben Borsodban 5000, Hevesben 5722, Pest megyében 4500 porta volt, ellenben Árvában 301, Zólyomban 1421, Liptóban 791. A legsűrűbb lakosságú megyék a dunántú.iak, így Zala 8979, Tolna 10.031 У

2, Somogy 10.685, Baranya 15.018 portával. Az összehasonlítást területi alapon Tolna és