Századok – 1943

Tanulmányok - BOTÁR IMRE: Szolnok agrártörténete a XIX. században 78

SZOLNOK AGRÁRTÖltTÉNETE Л XIX. SZÁZADBAN 87 A kötött gazdasági rendből való felszabadulás után a szolnoki gazdának váltógazdasággal minden területet intenzív művelés alá kellett volna vennie, bő trágyázással, nagy, főleg mesterséges takarmánnyal táplált állatlétszámmal. Mindebből nem lett semmi egy előre, mert az egész Bach­korszakban megmaradtak a kétfordulós rendszer mellett, tagosítás és úrbérrendezés nélkül nem térhettek el ősi mód­szerüktől. A szabadságharc lezajlásával összeesően 1849 szeptembe­rében lejárt földesurukkal, a kincstárral kötött 3 éves szer­ződésük, amely, mint láttuk, kiterjedt a királyi kisebb haszon­vételekre (italmérés, vásárpénz, halászat stb.) is, továbbá Alcsi-puszta bérletére. Szerencséjükre a korona-uradalom — abban a politikai zűrzavarban felülről bizonyára más utasítást nem kapván — megkötötte velük további 3 évre a haszonvételekre s Alcsira nézve a szerződést. így a szol­nokiak 1852-ig úgy gazdálkodtak tovább, mint 1848 előtt. Hiszen volt elég bajuk amúgyis. újításokra kedvük sem volt, az 1848—49. évek által rájuk zúdult terheket kellett kiegyen­líteni mind az egyeseknek, mind a városnak. Az új felső hatóság feje, Bonyhádi Imre szolnokmegyei es. kir. megyefőnök, nem nagyon várt, míg a város terheit rendezni tudta volna, egyszerűen ráolvasta a szolnokiakra az akkor uralkodó liberális nézetek értelmében, hogy a bajok oka a házikezelés. Sokkal célszerűbb a magánvállal­kozás, a város rossz gazdálkodásával adósságba verte magát, a kincstárnak 40.000 frttal tartozik.1 A város kétségbeesetten védekezik e vádak ellen. Kimu­tatja, hogy jóval kevesebbel tartozik, mert az állam helyett olyan kiadásokat eszközölt, amelyeket az neki megtéríteni „Tisztelt Nemzeti Kormány! Napok ezrei tűntek le az örök enyészetbe, századokon- át eredménytelenül; a középkori földrendszer s keleti hadözön véres hulláma által az emberi méltóság teréről leszorított magyar nép oly kínos állapotra jutott, hogy az egyedüli édes hon s tisztelt dinasztia érdekei mellett gyermekeinek patakokba ontott hű vére alacsony zsolddal megtérítettnek, a haza oltárára tett verí­tékes fillérei megvetett szolga adónak tekintetnek . . . Míg végre a hontalanság annyi kínos fájdalma közt lefolyt sorvasztó napok után az örök igazság érzetétől heviilt nemeslelkű hazafiaknak az isteni gondviselés és az európai események közrehatásával sikerült küzdel­meiket fényes diadalra, az emberi méltóság diadalára felvergődtetni. Megadatott a képviselet s ezzel a szolgaság szégyenbélyegével meggyalá­zott milliók az emberek soraiba vétettek fel . . . Éljen a Király, éljen a Nádor! Éljen a magyar nemzeti kormány, a magyarok Istenének minden áldása szálljon reájok s utódaikra . . ." stb. 1 O. L. Kamarai lt. Finanz Landes Direktion 1851. Oecon. f. 3. pos. 32785.

Next

/
Oldalképek
Tartalom