Századok – 1943

Tanulmányok - BOTÁR IMRE: Szolnok agrártörténete a XIX. században 78

88 BOTÁH IMKK köteles. Részletezés helyett csak egy-kettőt említek itt meg: 1849-ben a harcok közben kétszer is leégetett kincstári Tiszahidat a város állította helyre; a hídfőt sáncokkal megerősítette stb. Szóval csak olyan kiadásokat sorol fel, amelyeket osztrák kator ai parancsra teljesített s ellenszámlája így is 10.887 frtra megy a kincstárral szemben.1 Természetesen a másik oldalról, a magyar kormánytól vett parancsokra teljesített kiadásokról hallgatnia kellett s a Kossuth-bankók megsemmisítése folytán a lakosságot ért károkról éppúgy. Nyilvánvaló volt, hogy a lefolyt háború költségei (nemzetőrség, katonai kórházak fenntartása, élelmezés stb.) a városok kiadásait hatalmasan megduzzaszt ott ák.2 Második százada vezette már a város házikezelésben a regálékat a lakosság megelégedésére; hasznuk révén ugyanis csökkent a nép adója. Az új felsőbb hatóság azonban tudni sem akart erről; a város érvelése hasztalan volt. A pénzügyigazgatóság s a megyefőnök egyetértve közölték a várossal 1852-ben, hogy a lejáró szerződést vele többé nem újítják meg, hanem úgy a királyi haszonvételeket, mint a Tiszahídvámot, valamint Alcsi-pusztát nyilvános árverésen a többet ígérőnek fogják haszonbérbe adni.3 Érdekes Szolnok város felterjesztése ez ügyben zsadányi és törökszentmiklósi gr. Almásy Mórichoz, a es. kir. orsz. pénzügyigazgatóság elnökéhez. Szerintük a birtokviszonyok és jogok előzetes rendezése nélkül, valamint számadások és leltározások hiányában szinte lehetetlennek látszik, hogy Szolnok város közönségén kívül ezen javakat másvalaki haszonbérbe vehesse.4 „Ugyanis Szolnok városában 1772. évben az úrbér behozatala és végrehajtása alkalmával bíróilag kimondatott a legelő szűk volta. Később ezen szűk legelőnek nagy és legszebb része a kincstárnak általadatott szálfa lerakóhelyül, amely máig körülárkolva „portus" név alatt a sószállító társulat haszonbérletében van. 1819. évben Szolnok legelőhiánya miatt úrbéri perre utasíttatott, addig is azonban az alcsi- és szentiványi puszta adatott kárpótlásul, amely pusztákért évenkint soha nem több, mint 500 frt fizettetett. Ha most a város a regáléktól és egyben az alcsi és szentiványi pusztáktól elesnék, nyomorultabb lenne határára nézve a leg-1 Szolnok jkve 1851 aug. 6. 2 Ungár L.: Magyarország pénzügyei 1848/49-ben. Századok 1936, 660. 1. 3 O. L. Kamarai lt. Finanz Landes Direktion 1852, Oecon. f. 2. pos. 14.824. 4 Kamarai lt. Finanz Landes Direktion 1852. Oecon. f. 2. pos. 22.632.