Századok – 1943

Tanulmányok - BOTÁR IMRE: Szolnok agrártörténete a XIX. században 78

Szolnok agrártörtén etc a XIX. században. Szolnok mezőváros lakói a kir. kamarának szerződéses jobbágyai voltak 1702-től 1848-ig. XVIII. századi sorsukat jellemeztem erről szóló munkámban.1

A város XIX. századi történetét előadó újabb munkám egyik céljául azt tűztem ki, hogy kikutassam, vájjon az 1848-i jobbágyfelszabadítás milyen hatással volt rájuk. Történetírásunk idáig alig foglalkozott részletesebben azzal a kérdéssel, hogyan alakult a jobbágyság sorsa felszabadítása után. Szabó István rövid parasztságtörténete így nem is mondhat egyebet annál,2

hogy a XIX. század vezérlő eszméje, a szabadelvűség, szabadságot hozott a magyar jobbágynak, de nem nyújtott neki védelmet. Ellentétben a legtöbb alföldi várossal, Szolnok városának nem volt nagy határa. Két részből állt 1702-től 1848-ig: atulajdonképeni szolnoki határ 9070 hold 722 D-ölre,3

Alcsi-puszta pedig 7038 hold 164 D-ölre terjedt,4

összesen 16,108 hold 886 D-ölre. De ebből a város belterületét és egyéb terméketlen területeket még le kell számítanunk, s így a földművelésre alkalmas terület nem volt sokkal több 14 ezer holdnál. E földek tulajdonjoga a kamarát illette; a szolnoki határt, valamint Alcsit tőle bérelték időről-időre a szolnokiak, ugyanegy szerződésben. A szolnoki határ szántóföldből állt, Alcsi és a vele összefüggő Szentivány-puszta a Tisza áradásainak kitett legelőből és rétből. Ez a terület szűknek bizonyult a szolnoki gazdák számára a XIX. században is, kiegészítésképen bérbe vettek tehát a szomszédos uradalmakból. Tartósan bérelték a Keg-1 Botár I.: S íolnok települési, népesedési és gazdasági viszonvai a XVIII. században. (Szolnok 1941.) 2 S'.aból.: A magyar parasztság története (Budapest 1940), 77.1. 3 S/.olnoki kir. törvényszék irattára: Sz. város tagosított határánaktelekkönyve 1860-ból. 4 Szolnoki pénzügyigazgatóság kataszteri irattára: Sz. földkönyve 1863-ból.