Századok – 1943

Ismertetések - Relković Néda (kiad.): A budai jogkönyv harmadik kézirata. Ism.: Gárdonyi Albert 487

ISMERTETÉSEK 505< sokkal is megalkotja azt a meggyőző ítéletet, hogy csupán egy-két nagy számot kell ellenmondó egész kis számadatok miatt lejjebb szállítanunk. Pl. a tatárok félmilliónyi tömegét felényire. De egyebekben mindenütt igazolja az első három egykorú forrás, mint közvetlen tanúk megbízhatóságát, a tatárjárásban pedig a magyar történelem igen nagy, csaknem a török mesfélszázad pusztításaihoz hasonlítható katasztrofális jelentőségét. ERDÉLYI LÁSZLÓ (Zalaapáti) JUHÁSZ ISTVÁN: A KÖZÉPKORI NYUGATI MISSZIÓ ÉS A ROMÁNSÁG. Kolozsvár 1942, Minerva ny. 31 1. 8°. - - (Klny. az Erdélyi Tudományos Intézet Évkönyvéből.) J. 1234-től a középkor végéig végigvezeti a nyugati egyház és a magyarság missziós-munkáját, különösen kiemelve Nagy Lajosnak, a ferencrendieknek, Kapisztrán Jánosnak, továbbá Hunyadi Jánosnak tevékenységét. Kitűnően felhasználja a nehezebben megközelíthető feldogozásokat is, továbbá egy eddig még közzé nem tett oklevelet 1400-ból. Mivel az idevágó kútfők aránylag gyérek, nem lesz felesleges megemlíteni XXIII. János pápának 1415 január 9-én kelt oklevelét, melyből megtudjuk, hogy Demeter Dán és atyafiai bepanaszolták Konstanzban a csanádi püspököt és káptalant. Nagyatyjukat, ki „pogány" volt. Nagy Lajos térítette a keresztény hitre és neki több helységet („villás volaehales") adományozott, melyeket most ők bírnak. E helységek lakói görög szertartásúak voltak. Ezeket a király felmentette a tized alól. Mégis a csanádi püspök és káptalan ezektől a lakosoktól személyükben és birtokukban tizedet követelnek. XXIII. János ezért meghagyja az esztergomi érseknek, hogy vizsgálja meg az ügyet és ha a panaszt valónak találja, akkor az említett tizedmentes-, ségi kiváltságot erősítse meg. •— Szerző biztonsággal kezeli anyagát — megemlíti pl., hogy Macskási János aradi kanonok román származású volt — és az eddigi források alapján teljesen tisztázza a kérdést. JUHÁSZ KÁLMÁN (Kübekháza). RELKOVIÖ NÉDA: A BUDAI JOGKÖNYV (OENER STADT -RECHT) HARMADIK KÉZIRATA A FŐVÁROSI KÖNYVTÁRBAN. [Budapest 1942], Bp. Szfőv. háziny. 24 1. 4°. (Tanulmányok 18.) A Buda város középkori jogszokásait tartalmazó jogkönyvnek az Ofner Stadtrecht-nek, eddig két kézirata volt ismeretes, melyek egyike ma is a pozsonyi evangélikus líceum tulajdona, másika pedig Frank Ignác pesti egyetemi tanár hagyatékából előbb Pest város tulajdonába ment át, majd a város adományaképen a budapesti egyetemi könyvtárba jutott. A két kézirat szövege között olyan kevés az eltérés, hogy mikor 1845-ben Lichner Pál és Miehnay Endre a budai jogkönyv szövegének kiadására határozták el magukat, a kiadás alapjául kizárólag a pozsonyi kéziratot vették, a pesti kéziratnak csupán eltéréseit jegyzeték föl. Ezek az eltérések egészen lényegtelenek, jórészt másolási hibák, sem nyelvészeti, sem történelmi jelentőségük nincs. Ugyanez áll a most felszínre került harmadik kéziratra, melyet Bozsenyik Béla tanártól vásárolt meg a fővárosi könyvtár. R. ugyanis mélyreható gondossággal hasonlította össze a fővárosi könyvtár 1938-ban megszerzett kéziratát a pozsonyi kézirat idézett kiadásával, s az összehasonlítás eredményeként megállapította, hogy az eltérések még nyelvészeti szempontból