Századok – 1943

Ismertetések - Félegyházy József: A tatárjárás történeti kútfőinek kritikája. Ism.: Erdélyi László 486

4Sfi ISMERTETÉSEK A Kritikai jegyzéknek ez a füzete is az eddigi, a tapasztalat által annyira helyeséknek bizonyult elvek szerint készült, azonban vannak benne újítások is, így például az a kétségtelenül hasznos újítás, hogy az okleveles anyag helynevei mellé — amennyiben az lehetséges volt — a szerző kiteszi a helynek mai megyei hovatartozását , sőt az elszakított részekre eső helyeknél a névnek idegen megjelölését is, és az utódállam nevét. Most is valóságos tárházát nyújtják a történeti és forráskritikai ismereteknek a regesztákat követő megjegyzések, köztük némelyik egész értekezés, így főképen az 1933. számú, V. Istvánnak a németlipcsei vendégtelepesek részére adott kiváltságlevelével kapcsolatban, amely oklevél a külföldi irodalmat is élénken foglalkoztatta és foglalkoztatja. Éppen ezért nemcsak tudományos, hanem politikai szempontból is kívánatos lenne, hogy minél előbb teljes egészében befejezést nyerjen ez a monumentális mű, mely hivatva lesz a „legmagyarabb" középkor történetét oly sok tekintetben új megvilágításba helyezni. SZILÁGYI LÓRÁND (Kolozsvár) FÉLEGYHÁZY JÓZSEF; A TATÁRJÁRÁS TÖRTÉNETI KÚTFŐINEK KRITIKÁJA. Vác 1943, [Kapisztrán ny. ], 69 1. 8°. Érdekes ez a kis könyv. Rendesen megírunk egész nagy történeteket, á nélkül, hogy igazán bele ülnénk a bírói székbe. Elmondjuk, amit a tanúktól: kútfőkből kaptunk s igyekszünk eltéréseiket szépen összeegyeztetni, aztán elmondjuk, megírjuk lehető érdekesen és világosan, amit tudunk. Ez a referensek, előadók munkája. A tatárjárás magyarországi történetéből nagy per lett s ebben F. foglalja el a bírói széket. A régi ismert tényállás tanúi Rogerius, Spalatoi Tamás és a latin versekben írt Siralom, Planctus magyar szerzetes szerzője, ki megmenekült a tatár veszedelem borzalmaitól. Mindhárom tanú őszinte igazságszeretettel mondta el tapasztalatait ós vallomásait s ezeket a magyar történetírás kétszáz év óta meghatottan vette tudomásul, de a külföldi egykorú és későbbi történetek, levelek is szinte egyhangúan beszélnek Magyarországnak majdnem végromlásáról, mely pedig csak egy évig tartott. A mohi csatában és főleg a Dunától kelotre lefolyt emberirtások, vagyonpusztítások, kultúra művemek feldúlása, éhség, dögvész, áldozatoknak sokasága kétségtelenné teszik Magyarország rettenetes leromlását, amelynél csak a török dúlás másfélszázada okozott nagyobb károkat a magyar történelemben. F.-nak a szeme azonban megakadt Zichy Ladomér grófnak 1934-ben Pécsett kiadott munkáján (A tatárjárás Magyarországon, 110 1.), mely a francia Ohsson mongol történetének hatása alatt bírálat tárgyává teszi Olchvárynak a hagyományos történetírással összhangzó tanulmányait, s főleg azt akarja bizonyítani, hogy a tatárjárás Magyarországon nom volt oly nagyhatású veszedelem, mint amilyennek addig feltüntették. Bírálja a magyar tatárjárás főforrásait, Rogeriust stb., ezeket túlzásokkal vádolja. Előállottak tehát kétszáz évvel ezelőtt az egykorú szenvedő tanúk, akiknek minden történetíró hisz, s előállott az ügyvéd, ki a főtanúk állítását gyögíteni igyekszik s mintegy enyhítő körülményeket keres a nagy vádlottnak, a mongol-tatár rokonságnak mentségére s a magyarság vigasztalására. F. a pernek lesz pártatlan bírája a Szent István Âkadémia II. osztálya előtt két éve fölolvasott munkájában. Könyvét, ezt a nagyon higgadt, okos és szinte aprólékosságig részletekbe világító ítéletet a nagy per jelentőségéhez illő történetírói értéknek tartom. Itt nincs semmi elnagyolva, inkább ismételten is, szinte fölöslegesnek látszó felsorolá-