Századok – 1943
Ismertetések - Szentpétery Imre (szerk.): Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. 1. Ism.: Szilágyi Lóránd 484
ISMERTETÉSEK-' 185 modern magyar történetírás mélyre szántó auctorának, Színek ezt ftz újabb munkáját kezünkbe vesszük. Az a husz esztendő, mely a Kritikai jegyzék I. kötete 1. füzetének megjelenése óta leitelt, kétségtelenné tette —• még a nem kifejezetten szakemberek előtt is -— e munka nélkülözhetetlenségét, az Árpád-korral foglalkozó, szakember pedig kutatásai közben valósággal zavartan állott meg az 1270. évnél, ahol a Kritikai jegyzék eddigi lapjai végződtek. Most 12 évnyi várakozás után, amit a tudományt is sújtó anyagi nehézség kényszerített a munka kiadójára, a Magyar Tudományos Akadémiára, íme megindult a II. kötet, mélynek előttünk álló 1. füzetét remélhetőleg hamarosan fogja követni a szerző által jelzett többi három füzet is. . ; A munka I. kötete, mint ismeretes, á magyar okleveles gyakorlat megindulásától 1270-ig terjedt, IV. Béla haláláig, tehát majdnem három évszázad okleveles anyagát foglalta össze; a most meginduló II. kötet viszont, mely a szerző előszava szerint nagyobb térjedelmű lesz, mint az I., időben alig 1 /jo-ét tartalmazza az előbbi kötet éveinek. Már ez a nyers összehasonlítás is —eltekintve természetesen az anyag fennmaradásának az egyes korokban kiilönböző körülményeitől — világosan mutatja azt a hatalmas fellendülést, amelyet a magyar jogi írásbeliség az Árpádkor végé felé haladva egy're fokozottabb mértékben felmutat s egyszersmind azokat az előnyöket is, melyeket ebben az óriásivá növekvő anyagban az eligazodni vágyó kutató számára ez a munka jelent. A most megjelent 1. füzet V. István okleveleit tartalmazza, mégpedig nemcsak trónraléptétől kezdve, hanem ázt megelőzőleg, ifjabb királysága, sőt hercegsége korából is, míg a 2. és 3. füzet lesz hivatva IV. László okleveleit bemutatni és a 4. füzet III. András és függelékben a királynék okleveleit. E füzet tehát mintegy V. István életének „monográfiája" •— regesztákban. A „bevezetést" az a 41 darab oklevél (1751—1790. szám) alkotja (köztük' 1 teljes szövegben), melyeket István mint „primogenitus'' herceg és Erdélynek is ura (dux' Transilvanus) adott ki. Ezek az oklevelek 1255-nél kezdődnek és 1262-ig tartanak, amely évnek a végétől kezdve István már mint rex iunior szerez magának új szerepet és hatalmi kört. Mint ifjabb király először 1262. dec. 5-én ad ki oklevelet: s ilyen minőségben szerepel trónrajutásáig 1270-ig. ' Ezekből az évükből több mint 120 oklevelet látunk feljegyezve (1791;—1917. számok), amelyek közül sokat (összeszámolásunk szerint 17-et) teljes szövegében mutat be a szerző. V. István okleveleinek ez a két csoportja önmagában véve is nagy érdeklődésre tarthat számot. Képet nyerünk belőle két érdekes közjogi intézményünknek: a középkori „trónörökösnek" és az „ifjabb királynak" a jogköréről, valamint a vele összefüggő szervezetek (udvartartás, kancellária) jellegéről. (1766., 1768. stb. számok.) Mint érdekes körülményt megemlíthetjük még ázt is, hogy mivel István úgy herceg, mint ifjabb király korábán egyszersmind Erdély hercege is volt, ézekbeil a csoportokban feltűnően sok az Erdélyre vonatkozó anyag, aminek történetírásunk főképen az intézmények tekintetében általában szűkében van. Az anyag legnagyobb része természetesen V. Istvánnak mint királynak az okleveleit tartalmazza, összesen rrjajdnem 400 darabot (1918—2300. szám), ami, tekintve, hogy Vi István.alig két évig (1270. május—1272. aug. 6.) volt király,'az időtartamho-z arányítva óriásinak mondható. Külön ki kell emelnünk, hogy ebből az anyagból is igen nagyszámú (összesen 30) a telj«s szövegéiben közölt,'eddig kiadatlan oklevél, illetőleg oklevélkivonatl •' i iV.':''• ' !.•»-