Századok – 1943

Ismertetések - Nyéki Kálmán: Vallás és faj. Ism.: Vanyó Tihamér 450

ISMERTETÉSEK 451 alkalmazását a világtörténelem kopernikuszi fordulatának hirdették és nagy buzgalommal nekiláttak fölfogásuk igazolásának. Munkálkodásuknak három gyújtópontja alakult ki: a germánság őstörténete s a németség régebbi múltja, a zsidóság története, a vallások s különösképen a katolikus egyház faji vizsgálata. El kell ismernünk, ezek a próbálkozások sok új, a tudományos munkát megtermékenyítő ezempontra és részletre hívták föl a figyelmet. A történeti érdeklődést is igen erősen befolyásolták és tudományunk egész területén a népi vonatkozásokat hozták divatba. A minőségi termelés ugyan ezen a téren sem volt gazdag, de mindenesetre sokkal komolyabb és maradandóbb, mint a faji világnézet fentemlített vonalán. Az egész irányzat a fogható eredményektől függetlenül egész sereg új kérdést vetett fol és eddig nyugalmi állapotban volt problémák egyensúlyát zavarta meg. Bármikép vélekedjünk is a fajelméletről és következményeiről, bizonyos, hogy egyetlen történész sem mulaszthatja el főbb fogalmaival és tanításaival megismerkedni. Ebben a magyarnyelvű könyvek közt -— nem szólunk azúttal a szoros fajismeretről s annak nálunk Bartucz megírta kiváló műveiről — a legelső, legkomolyabb Ny. kötete. Szerzőnk először szűkebb keretben foglalkozott e kérdésekkel a német újpogánysággal, főként Bosenberg Alfréd mit.oszvallásával kapcsolatban (Klemm Kálmán: Kereszténység vagy faji vallás? Bp. 1937. Kis 8°, 247 1.). Mostani könyvében vizsgálódásai annyira széles szemhatárúak és mélyrehatol ók, oly buján gazdagok és sokszínűek, hogy bátran elmondhatjuk róla: a magyar irodalomban párját ritkító alapossággal és mértéktartással, sokoldalúsággal, módszeres komolysággal, bőséges és kitűnő könyvészettel legjobb tájékoztatónk a fajkérdés és fajelmélet lélektani, bölcseleti, örökléstudományi, történeti és vallási vonatkozásaiban. A munka gondolatmenete röviden a következő. A szerző először a lélektan területéről közelíti meg kérdését s a faji lélektan mai állásának megfelelően megállapítja, hogy az erkölcsi és vallási tulajdonságok kifejlődésükben függetlenek a túlnyomóan öröklődő személyiség-alaptól. A második részben a faji lélek kérdését a bölcselet szemszögéből tekinti és leszögezi, hogy az arisztotelesz-szenttamási metafizika szerint a lélek és test lényegi egységéből következően ugyan a lelki tulajdonságok is bizonyos mértékben öröklődnek, de ezeknek csak részjelentőségük van a lélek általános emberi mivoltával és tulajdonságaival szemben. A harmadik részben útját egyengeti a tárgy tapasztalati úton való megközelítésének, s Eurázia főbb kultúrnépeinek fajtörténetét adja, különös figyelmet fordítva a fajtisztaság és fajrokonság érvényesülésére. A negyedik rész ezek vallástörténetét tárgyalja. Az ötödik részben a már ismertetett vallásokat a fajrokonság különleges figyelembe vételével összehasonlító alapon vizsgálja, s arra az eredményre jut, hogy a faj nem döntő jellegű meghatározója a vallásnak, tehát a vallás nem függvénye a fajnak. Az utolsó részben a vallástörténetet a kinyilatkoztatás szemszögéből tekinti át, a kultúratörténeti módszer alapján megrajzolja az emberiség legrégibb vallási képét, az ősi egyistenhitet (őskinyilatkoztatást). Majd végigkíséri az eredeti nagyistenhit sorsát és foglalkozik a vallások sokféleségének okaival. Ezek közt sok egymástól különböző szerepel, csak éppen a faji szempont seholsem döntő. Utoljára a zsidóság vallástörténeti szerepe és a kereszténység abszolút jellege kerül megvilágításra. VANYÓ TIBAMÉB (Pannonhalma). 33*