Századok – 1943

Ismertetések - Illés József-Emlékkönyv. Ism.: Jánossy Dénes 452

4Sfi ISMERTETÉSEK EMLÉKKÖNYV ILLÉS JÓZSEF EGYETEMI TANÁRI MŰKÖDÉSÉNEK NEGYVENEDIK ÉVFORDULÓJÁRA. Szerk. Eckhart Ferenc és Degré Alajos. Budapest 1942, Stephaneum ny„ XV + 621 1. 8°. A mult század magyaT jogtörténetírói a közjogtörténet művelésére fordítottak különösebb figyelmet., mintegy tudományos igazolásául a magyai' jogi élet egykorú jellegének. Pályája kezdetén Illés József is ez irányhoz csatlakozott, azonban korán felismerte a magyar magánjogtörténet művelésének tudományos és gyakorlati jelentőségét, és e feladatnak szentelte irodalmi munkásságának jelentős hányadát . Hajnik mellett elsajátított pozitivista alapon, az okleveles források lelkiismeretes kiaknázásával tárta fel a magyar magánjogtörténet addig ismeretlen területeit és a nyugateurópai jogi, illetve a kánonjogi analógiák módszeres felhasználásával jelölte meg a hazai jogfejlődés különböző irányait. Az Emlékkönyv, melyet barátai és egykori tanítványai 40 éves tanári működése alkalmából adtak ki, a jogtörténet sokoldalú feladatait világítja meg. Angyal Pál „A büntetőjog fejlődése Kálmán uralkodása idejében" című értékes tanulmányában Kálmán törvényeit, perjogi és anyagi jogi szempontból veszi vizsgálat alá. Kutatásai során arra az eredményre jut, hogy Kálmán király és Szent István büntetőjogi törvényei között már a célkitűzésben észlelhető a feltűnő különbség: az utóbbiak ugyanis az ellenszegülők kirekesztésére, az előbbiek viszont az ingadozók megerősítésére irányulnak.-A büntetőjog közjogi jellege ugyan még nem jutott teljes felismerésre, azonban Kálmán törvényei sokat enyhítettek az addigi büntetőjog kegyetlenségén és merevségén. A Legnagyobb Magyar küzdelmét az alkotmányért szemléltető módon ismerteti Balogh Jenő „Széchenyi és a magyar alkotmányos szabadság" című tanulmányában. Naplói és egyéb irodalmi alkotásai alapján kimutatja, hogy közéleti pólyájának elejétől kezdve a rendi alkotmány korszerű átalakítására, elsősorban pedig a polgári jogok kiterjesztésére, majd később az alkotmány megvédésére törekedett a bécsi kormány abszolút szellemű intézkedéseivel szemben. Politikai felfogásánál fogva a békés megegyezés útjait kereste és csak az alkotmány elvesztése után kezdett elkeseredett irodalmi harcba annak visszaszerzéséért. A magyar államférfiak közt az elsők sorában ismerte fel a büntető ítélkezésnek alkotmányjogi vonatkozásait és minden alkalmat megragadott arra, hogy a büntető perjog terén az egyéni jogok biztosításának szükségességét hangsúlyozza. A Quadripartitum kodifikálására irányuló kísérletek tárgyában forráselemző kutatást végzett Baranyai Béla, aki e munkásságának eredményeit „Vizsgálódások a Quadripartitum körül" címen teszi közzé. A király és a bizottság által óhajtott módosításokkal készült tervezet létrejövetelének időpontját kutatván, az interpoláció szerzőit Bodenarius Márkban és Oláh Miklósban véli felismerni ós e megállapításait meggyőző érvekkel támasztja alá. Érdekesen vázolja Ferdinánd igyekezetét, hogy a bizottságot, illetve az országgyűlést az interpolált szöveg elfogadására rábírja, de ebben sem neki, sem fiának, Miksának, nem volt szerencséje. A Quadripartitum tehát nem emelkedhetett törvényerőre, mert benne a magyarság a királyválasztás jogát igyekezett deklaráltátni, míg a király az elsőszülöttséget, óhajtotta kétségtelenné tenni. Az Emlékkönyvben közzétett második tanulmányában a szerző adalékokat közöl Volosinovszky József szerzetesnek a XVII. században munkácsi püspökké való kinevezéséhez. Bónis György a magyar jogtörténet anyagának korszakok szerinti eddig általánosan «{fogadott felosztását teszi kritikai vizsgálódása tár-