Századok – 1943
Tanulmányok - GUOTH KÁLMÁN: Megoldandó kérdések az Intelmekben 1
30 GITOTH KÁLMÁN birodalom elrajzolt képében tehát annak a kornak a magyar hospes-viszonyai tükröződnek, mikor az Intelmek könyve keletkezett. Hazánkba is bizonyára „sok",olyan nagy tömeg jövevény telepes „özönlött", mint amilyen Aeneas népe1 volt. Hogy valóban ez lehetett a helyzet az Intelmek írásának korában, azt mutatja a fejezet utolsó előtti mondata: „ha te azon leszel, hogy lerombold azt, amit én építettem, s szétszórd azt, amit én összegyűjtöttem, kétségtelenül igen nagy kárt fog szenvedni a te országod".2 A lcirály tehát sok jövevény telepest gyűjtött már maga is össze; annyit, hogy elvesztésük igen nagy csapást jelentene az országra. Ugyanoda jutottunk, ahova Szekfű Gyula jutott két évtizeddel ezelőtt: az Intelmek regnum-а. olyan országot jelent, melyben meglehetősen nagy számú jövevény telepes is él.3 A VI. fejezet tehát nemcsak a magyar birodalmi eszmét, hanem — legalább is részben ennek megvalósulását is tartalmazza. bánt. partibus" és ,,. . . ex diversis partibus et provinciis veniunt hospites . . ." Szentpétery: Scriptores, II. 624—25. 1. 1 Érdekes szöveghagyományozás! kérdés: a Turóczi kódexben Eneades fecissent van — nyilván hibásan; hiszen az alany —• Eneades— egyesszámban, az állítmány ->— fecissent — pedig többesszámban áll. Az Ilosvai kódexben viszont eneadas fecisset olvasható. Mivel mindkét kódexben közös az „enead" tő, csák Aeneasra magára nem vonatkoztatható a szöveg. Eneades = Aeneas fia, Ascanius. Rómát viszont nem Ascanius „szabadította föl." Az Ilosvai kódex „eneadas" alakja világosan mutatja, hogy az eredeti kéziratban többesszám lehetett, mégpedig nyilván az „eneadas" accusativus nominativusa: eneade (Aeneadae). A szöveget tehát a Turóc/.i kódex őrizte meg hívebben; az Eneade alakban azonban — úgy látszik —- nem érezte a másoló a többesszámot, s ezért javította Eneades-re —hibásan. Aeneadae, amra= Aeneas társai, a trójaiak. 2 Hogy e mondat tartalmilag csak a hospesekre érthető, kétségtelenné teszi az a körülmény, hogy enim-mel van kapcsolva az előző mondathoz, tehát magyarázza azt; az előző mondatban pedig azt parancsolja a király a fiának: bánjék jól az idegen telepesekkel, hogy szívesebben lakjanak nála, mint másutt. 3 Történetpolitikai tanulmányok (Budapest 1924), 76—77. 1. „Ismeretes a Szent Istvánnak tulajdonított mondás: az egynyelvű és egyerkölcsű birodalom gyönge és törékeny . . . Amennyiben e hibásan Szent Istvánnak tulajdonított mondásból szabad következtetnünk XII. és XIII. századbeli viszonyainkra, amikor már Magyarország valóban több alávetett provinciával rendelkező „regnum", birodalom volt, érthető az a közfelfogás, hogy az ország jólétéhez és biztonságához fényes német, spanyol, francia lovagok, jól fölfegyverzett, de a béke mesterségeit is értő idegen eredetű városi polgárok is szükségesek." A tárgyilagosság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy Szekfű az Intelmek keletkezésének korát illetően véleményét megváltoztatta. Fejtegetéseinek második részét azonban helyesnek kell tartanunk annál is inkább, mert a regnum szó újabb értelmezésével láthatóan nem ért egyet (Magyar Szemle 41. k. (1941) 232. 1.).
