Századok – 1943
Tanulmányok - GUOTH KÁLMÁN: Megoldandó kérdések az Intelmekben 1
MEGOLDANDÓ KÉRDÉSEK AZ INTELMEKBEN 31 Abból a kétségtelen tényből, hogy az Intelmeket szerző király rövidre szabott munkájában külön fejezetet szentel a jövevény telepeseknek, világosan kitűnik, hogy igen nagy fontosságot tulajdonított ennek a kérdésnek. S éppen ez nehezíti meg, hogy e részt tartalmilag beilleszthessük Szent István korába. Legfeljebb arra lehetne gondolni, hogy programszerűen ajánlotta a király e sorokat leendő utódjának, neki nem voltak nagyobb számban jövevény telepesei. Ennek azonban éppen a szöveg mond ellent: hiszen — mint láttuk — annyi telepest gyűjtött már össze, hogy elvesztésük igen nagy csapást jelentene az országnak. Ha pedig elfogadjuk az Intelmek alapján, hogy már Szent István korában nagyobb számmal jöttek jövevény telepesek hazánkba, akkor érthetetlen: miért hallgatnak oly mélyen róluk nemcsak Szent István, hanem Szent László, sőt Kálmán törvényei is1. De ellentétbe kerülünk ezen felül azzal az általánosan elfogadott, ugyancsak forrásokon nyugvó tudományos felfogással is, hogy a XII. század közepe előtt nem jöttek hazánkba nagyobb számban idegen telepesek.2 Ezek az áthidalhatatlannak látszó ellentétek csak akkor szűnnek meg, ha a XII—XIII. század fordulójának viszonyai között szemléljük e fejezetet. Minden magyarázat, mely korábbi időkbe igyekszik beilleszteni az e rész soraiból előtűnő képet, szükségszerűen, menthetetlenül belevész a fenti ellentétek útvesztőjébe — amint ezt éppen Deér Józsefnek e fejezet magyarázására irányult kísérlete is mutatja. Deér tudva azt, hogy a mai tudományos álláspont szerint nem tételezhet fel nagyobb számú idegen telepest Szent István korában, örömmel vette bizonyosnak Mályusz feltevését a regnum = királyi udvar, kíséret fogalmát illetően. Érvelése útjából így eleve eltávolította a legfőbb nehézséget: azt az ellentétet, ami az Intelmek és a mai tudományos felfogás között van Szent István korára vonatkozóan az idegen telepesek száma tekintetében. Ezzel azonban csak a legfőbb nehézséget tudta kiküszöbölni, de nem az egyetlent. Rögtön 1 Az az egy-két törvénycikk is, amelyik említést tesz róluk, egészen jelentékteleneknek tünteti fel őket — éppen a király szempontjából. (Szent István I. könyv 24. §, Kálmán: Tarcali zsinat 35. § és 80. §; ld. Závodszky i. m. 148., 187—188. és 194. 1.) 2 V. ö. különösen Kniezsa István: Magyarország népei a XI. században (Szent István emlékkönyv, II. 365. s köv. 1.). Kniezsa kimutatja, hogy a XI. században hazánkban a magyarságon kívül nagyobb számban csak szlávok laktak: ezek azonban természetesen nem voltak hospesek. Ld. még Deér J.: Pogány magyarság, 187. s köv.l. és Mályusz E.: A középkori magyar nemzetiségi politika. Századok 1939, 257. és 385. s köv. 1.
