Századok – 1943

Tanulmányok - CZEGLÉDY KÁROLY: Magna Hungaria 277

MAGNA HUNG AKI A 293 geográfusok egész sora, akik az északi területeket leírják, ebből a munkából vette értesüléseit.1 Ez a fi Itt vés azonban, amint az elmondottakból is látható, egészen kétes értékű. Egyszerűség kedvéért a fent említett három író közös eredetű tudósítását „a Gaibânï-féle tudósítás "-na к nevezhetjük. E tudósításból problémánk szempontjából a következő mondatok fontosak:* Ibn Rusta Bakri Gardizi „A besenyők országa és „A magyarokról. Ezek „A bolgárok országa és az'sfti-bolgárok országa kö- a besenyők országa és az az 'skl-ek között, akik zött a magyarok határai 'sfcí-bolgárok között lak- szintén bolgárok, van a közül az első vau" ... nak" ., . magyarok országa ... ..Országuk nagy, egyik "Országuk egyik határa „Országuk a Fekete-ten­határa eléri a Fekete-ten- eléri a rómaiak határát gert éri, amelybe két nagy gert (lehetséges ez a for- (vagy azzal párhuza- folyó ömlik .. ." dítás is: egyik határa a mos) ..." Frkete-tenger partvonalá­val együtt halad), amelybe két folyó ömlik ..'." Gardïzï szövegében, amint az Ibn Rusta és Bakii alapján megállapítható, az első szó (,,a bulgárok") elírás „a besenyők" helyett. Ami az itt említett 's&Z-bolgárokat illeti, róluk a Gaihânï-féle tudósítás azt mondja, hogy ők alkották a három volgai bolgár törzs közül a másodikat.3 A GaihanLól leírt földrajzi helyzet nem teljesen világos. Tudósítása szerint a besenyők4 a Volga-torkolat vidékén és a Káspi-tó északnyugati partvidékén lakó kazároktól észak­keletre (így Gardïzï, Bakiï szerint északra) laknak; a kazá­roktól északra, a Volga mentén a burtászok földje,5 attól északra volgai bolgárok országa van.6 A három volgamenti ország: Kazária, a burtászok földje és Bulgária elválasztja a keleti besenyőket a nyugati szlávoktól és magyaroktól. Ezt a képet azonban erősen zavarja a tudósításnak az az állítása, hogy a besenyők nyugatról a szlávokkal határosak.7 1 Marquart, i. h., 28. 2 A tudósítás teljes szövegének szinopszisa itt a 292. 1. 2. jegy­zetében idézett mű 106—9 lapjain olvasható. Régebbi fordítás: MHK, 150—196. 3 MHK, 163. 4 MHK, 150. s MHK, 158. 6 MHK, 163. 7 MHK, 174. Ez az adat kétszer is előfordul Gaihânï tudósí­tásában: egyszer a besenyők határainak leírásában Gardizinél (MHK, 150) és Bakrínál. Ez a leírás Ibn Rustánál hiányzik, de az eredetiben benne volt, mert a másik helyen, a szlávok leírásában (MHK, 174) mind Ibn Rustánál, mind Gardîzïnél megtaláljuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom