Századok – 1943

Tanulmányok - CZEGLÉDY KÁROLY: Magna Hungaria 277

292 CZF.GLÉDY KÁROLY A fentiek értelmében Balhï tudósítása a későbbi geográfiai kompendiumok adataitól különválasztandó. Ehhez fogható, magyarokra vonatkozó adat, Gaihânï később tárgyalardó nevezetes tudósításán kívül az egész mohamm dán geográfiai irodalomban nincsen. Ügy látszik azonban, hogy már Ballínál is jelentkezik a földrajzi spekuláció. Bsllí ugyanis baskírnak nevezi a feketetengeri magyar okat is. Pedig a honfoglaló magyarságnak aligha lehetett ez a valódi neve. Ha a magyarok vagyakár csak egy törzsük 889. után ezt a nevet viselték volna, akkor érthetetlen, hogy miért nem maradt a baskír névnek sem a régi magyar névadásban, sem a helynevekben, sem az egész magyar régiségben, semmi nyoma. Természetesen, kérdés, hogy miért használta Ball î a Feketetenger vidéki magyarokkal kapcsolatban a baskír nevet. Azért-e, mert tudta, hogy — bár a magyarokat nem hívják baskírnak — a két nép összetartozik, vagy pedig valami más okból. Mielőtt erre a kérdésre válaszolnánk, egy másik problémát kell szemügyre vennünk. A magyarok baskiriai hazájának Marquait egy elterjedt feltevése1 szerint egy másik arab forráscsoportban is megvan az emléke. E csoportnak képviselői 1. Ibn Rusta, az arab lexikográfus (a IX. század legvégén, vagy a X. század legelején írt), akinek nagy müvéből egy kötetre való maradt meg, 2. a perzsa Gardïzï (művét 1050—52-ben írta) és 3. a spanyolországi arab Bakii (megh. 1094). E három író egyébként más korokról és témáról szóló művének van egy egyező részlete, amely az Iszlám területeitől északra lakó népek (besenyők, kazárok, burtaszok, volgai bolgárok, magyarok, szlávok, oroszok, kaukázusi népek) leírását tartalmazza. Az egyező részlet kb. tizenöt lapnyi terjedelmű. A három író közös tudósításának közvetlen forrása minden valószínűség szerint Gaihâr ï elveszett munkája (900. előtt pár évvel készülhetett),2 aki a IX. századi klasszikus arab geográfus Ibn Hurradádtih művére támaszkodott erősen.3 Ez utóbbi ugyan megmaradt, de ma ismert szövegváltozatában éppen a kérdéses északi tudósítás hiányzik. Mivel Ibn Hurrad ädtih művének a bizánci birodalomról szóló részében egy bizonyos Muslim b. atí-Muslim al-Garm! nevű szerzőnek egyébként elveszett művére hivatkozik, szokásos feltenni, hogy a régi arab 1 I. h., 515 k. a A magyarság őstörténete, szerk. Ligeti Lajos, 1943, 240—2. 8 Barthold: Gibb Memorial New Series, V, 1928, 12 kk; XI. 1937, 23 kk.