Századok – 1943

Tanulmányok - CZEGLÉDY KÁROLY: Magna Hungaria 277

MACJNA HÜJÍOiRU 286 Richardus jelentése egy térítői útról készült beszámoló, nem pedig történeti vagy földrajzi feljegyzés. Tarlalma is eszerint ítélendő meg. Sablonos kifejezések is vanrak benne ugyan, da az nem tekinthető koholmánynak, hogy Julianus valóban találkozott magyarokkal. Mivel a jelentésben szó van a közelgő tatárveszedelemről is, igen valószínűnek látszik, hogy Julianus útjának egyik fő célja a tatárokról való hírszerzés volt. Világosan kifejezésre jut ez abban a levélben, amelyet Julianus maga írt a perugiai püspöknek második útjáról.1 Másodszorra (1237 — 38-ban) már nem sikerült Julianusnak eljutnia Nagy-Magyarországba. „Cum secundum mihi iniunctam obedienciam ire deberem ad magnam Ungariam cum fratribus mihi adiunctis, iniunctum nobis iter perficere cupientes, cum ad ultimos fines Bruscie (var. 1. Brussie, Prucye) devenissemus rei subscripts veritatem didicimus. Oy res miseranda et omnibus stupenda! Ungari pagani et Bulgari et régna plurima a Tartaris sunt destructa." Mivel a térítői útról le kellett mondania Julianusnak, most már csak a hírszerzést tekintette fontosnak: „quod autem sint Tartari cujusve secte, sicut petistis discrete, vobis tenore presentium enarrabo". Ami az ,,ad ultimos fines Bruscie" kifejezést illeti, Gombocz a Bruscie olvasat helyet a Rusciet, illetve Russiet ajánlja,2 mert a szöveg az első sorok után áttér a mongol veszedelem keletkezésének leírására, majd nyilvánvaló utalással a levél elejére így folytatja: „Nunc autem, cum in finibus Ruscie maneremus prope rei sensimus veritatem, quod totus exercitus ad partes veniens occidentis, in quatuor partibus esset divisus. Una pars a fluvio Ethil in finibus Ruscie a plaga orientali ad Sudal applicuit." Űjabban sajátságosan magyarázza e helyet Bromberg,3 aki egy magyar publikáció ismertetése kapcsán így ír : „lm berichte über die zweite reise Julians identifiziert hg. gleich am anfang das land Bruscia (IV) Brussia (V) — Prucya (VI), in dessen ultimis finibus Julian die beängstigende nachricht von der mongoleneroberung Wolgaungarns und Wolga— bulgariens erfuhr, mit Russland. Es wäre aber seitens Julians unfolgerichtig gewesen, gleich zu anfang von an den äussersten grenzen Russlands erkundigtem zu sprechen, um erst viel später davon zu erzählen, was er in finibus Ruscie erfuhr. — 1 A régebbi kiadásokat ismerteti és belőlük választékot közöl Gombocz: i. h., 7—11; legújabb kiadása Bendefy Lászlónak itt a 281 1. 1. jegyzetében idézett művében, 35—47 és Tab. XV—XXIII. 2 I. h., 8., 4. jegyz. 3 I. h., 70.