Századok – 1943

Tanulmányok - CZEGLÉDY KÁROLY: Magna Hungaria 277

MAGNA HTJNGARIA 279 történetíró számára csekély. Tanulmányának második fejezetében tárgyalja Gombocz az őshazakereső Julianus útját. Először kritikai szövegkiadásban közli a nyugati adatokat, majd a keletiekről fejti ki nézetét. Gombocz felfogása érdekes kettősséget mutat. A nyugati kútfőkre nézve Pauler pozitív álláspontjára helyezkedik. Az araboknál található baskirmagyar azonosítást azonban ő is pusztán a névkeveredésből származó teóriának tekinti. Míg tehát egyfelől hisz Julianus magyarjaiban, másfelől elutasítja a baskir-magyar azonosság gondolatát minden nyelvi és egyéb bizonyítékaival egyetemben. A baskir-kérdés utolsó nevezetes állomása Németh Gyula tanulmánya,1 aki a Marquart-Gombocz-féle elmélettel szemben a források és a nyelvi anyag újabb gondos megrostálása után a modern filológia eszközeivel fejti ki a baskirmagyar szonosság bizonyítékait. Mielőtt a nyugati adatok tárgyalásába fognánk, nézzük meg, milyen volt a XIII. század második felében a földrajztudománynak Kelet-Európáról alkotott képe. Ez nagyban meg fogja könnyíteni a később felsorolandó (bár időrendben korábbi) adatok megértését. Ebből a szempontból a leghitelesebb forrás a „doctor mirabilis"-nek, Roger Baconnak Opus maiusa2 (pars quarta). „Deinde ultra Ethiliam est tertius principatus Tartarorum et destructae sunt gentes indigenae ab eis, et fuerunt Cumani Canglae, sicut prius. Et durât ille principatus a flumine in orientem per iter quattuor mensium ex parte meridionali usque veniatur ad terrain principalem imperatoris. Sed ex parte aquilonari durât per iter duorum mensium, et decern dierum. Ex quo patet quod Cumania fuit terrarum maxima. Nam a Danubio usque ad terrain hanc, in qua imperátor residet, habitabant Cumani, qui omnes sunt destructi a Tartaris praeter eos qui fugerant ad regnum Hungáriáé. Et hic principatus habet ab aquilone primo maiorem Bulgáriám, a qua venerunt Bulgari qui sunt inter Constantinopolim, et Hungáriám et Sclavoniam. Nam haec quae 1 Mzik: Beiträge zur historischen Geographie, 1929 c. műben, 92 kk.; A honfoglaló magyarság kialakulása (1930), (= AHonf. Kial.), 299 kk. 2 The 'Opus Maius' of Roger Bacon, ed. J. A. Bridges, Oxford, 1897, I, 366 k. Az idézetet az 1733-as Jebb-féle kiadás alapján részben közli Tamás Lajos: Rómaiak, románok és oláhok Dácia Trajánában, 1935, 96. A Bridges-féle kiadás szövegébe felvett Balchi-alak még vizsgálatra szorul. Ugyancsak Tamás Lajos (i. h., 21. jegyz.) idézi Abü-IGäzi mongolok és tatárok történetéről szóló művének egy adatát, amelyben az oroszok és baskírok mellett a magyarok is szerepelnek. Nagy-Magyarország nevének, történetének és a baskir-magyar kérdésnek szempontjából igen fontos volna a mongol forrásra visszavezethető adatok rendszeres vizsgálata.