Századok – 1943
Tanulmányok - CZEGLÉDY KÁROLY: Magna Hungaria 277
278 CZEGLÉD Y KÁROLY nyugati kútfők; valamikor 889 és a honfoglalás közti időkben keletkezett. A nyugati források tehát Nagy-Magyarországot Baskírföldnek is hívják, Balhj pedig baskírnak nevezi a honfoglaló magyarságot. A baslcir-probléma lényege mármost az, hogy a kutatók egyrészének véleménye szerint a két forráscsoportnak sajátságos megegyezése azt jelenti, hogy a baskírok azonosak a magyarokkal. Mások viszont azt állítják, hogy Magna Hungaria, illetve lakóinak baskír elnevezése az araboknál és nyugaton csak földrajzi spekuláció eredménye. A baskír -kérdés kutatóit tehát e források különböző felfogása állította szembe egymással. Ami a nyugati forrásokat illeti, azoknak hitelességét a mult század végéig nem szokták kétségbevonni. Ekkor hosszabb polémia kezdődött: Vámbéry megtámadta Julianus hitelességét,1 a pozitív álláspontot jjedig a kitűnő Pauler védelmezte meg vele szemben.2 Pauler felfogása Chvolsonéval egyezett, az arab és nyugati források alapján ő is a magyarok és régi baskírok teljes azonossága mellett tört lándzsát.8 Vámbéry nézete sem maradt azonban követő nélkül. Az arab adatok vizsgálata során ugyanis a német Marquart — részben Vámbéry hatása alatt — a baskír-magyar azonosságot arab eredetű tudós teóriának nevezte, amely szerinte később nyugaton is elterjedt volna.4 Magyarázatának lényege az volt, hogy az araboknál a baskír és a magyar név keveredett és ebből a keveredésből született meg az egész magyar-baskir teória. Pauler és Marquart tehát mindkét forráscsoport megítélésében pontosan az ellenkező véleményen volt. Közben sok kisebb jelentőségű részletvita is lezajlott. A baskir-magyar azonosság barátai és ellenzői különböző nyelvi és antropológiai tételeket vitattak meg. Mindezt lezárta Gombocz Zoltánnak a magyar őshaza-hagyományról hatalmas erudícióval és kritikával megírt, azóta már a nemzeti történetírástól is elfogadott fejtegetése.5 Gombocz tanulmányában krónikáinknak Schythiára, vagyis az őshazára vonatkozó különböző földrajzi adatait gondos filológiai vizsgálatnak vetette alá és arra az eredményre jutott, hogy azok nagyrészt a középkori geográfiai közhelyek sorába tartoznak, s így értékük a 1 A magyarok eredete, 1882, 487 kk. 2 A magyar nemzet története Szent Istvánig, 1900, 241 kk. 3 Chvolson: i. h., 102. 4 Marquart: Osteuropäische und ostasiatische Streifzüge, 1903, 68, 515. 6 Nyelvtudományi Közlemények, XLV. (1917—1920), 129—194; XLVI. (1923), 1—33; XLVI. (1926). 168—193.
