Századok – 1943

Ismertetések - Horváth Endre: Magyar-görög bibliographia. Ism.: Gyóni Mátyás 258

2(258 SZEMLE (118, 175. 1.). A szerző tudja, hogy az „Ausztria" kifejezés nem pontos, és a Habsburg-monarchiának csak egy részére vonatkozik, ezt mégis használja, „az általános gyakorlatot követve" (173. 1. jz.). Viszont nem csekély elégtétellel olvashatjuk, hogy a monarchia hivatása a nem „staatsfähig" népeknek egy államkötelékbe való összefogása volt. Az 1918 utáni tapasztalatok Ausztria-Magyarország e missziójának utólagos igazolását nyujtották, mondja, amennyiben az államalkotásra nem képes népek kisállamai csak a nagyhatalmak politikai és katonai játékának eszközéül szolgáltak (115. 1.). Mindent összevéve F. érdemes munkáját csekély igazításokkal magyar jogtörténeti szempontból is kifogástalanná lehetne tenni. Bónis György (Kolozsvár). Szemle. Horváth Endre: Magyar-görög bibliográfia. — Où-ftpoeMriviKri ßißXio-fpacpia. (Magyar-Görög Tanulmányok— OÙYYpoeXXriviKm MeXéxat 12.) Budapest 1940. 8° 95, 1 1. (Magyarul és újgörögül). -— A magyarországi görög telepesek történetének eredményes kutatója bibliográfiai összeállításban mutatja be a magyar-újgörög szellemi kapcsolatok írásos emlékeit. Munkájának alapját azok a helyszíni kutatások teremtették meg, melyeket H. a hazai görög telepesek nagyrészének szülőföldjén, Kozányi makedónjai város könyvtárában és a hazai könyvtárakban (a pesti, kecskeméti, gyöngyösi és egri görög egyházak, a Nemzeti Múzeum stb. könyvtárában) végzett. így nyert eredményeit az újgörög, magyar és román bibliográfiai kézikönyvekben található anyaggal egészítette ki. Összeállításának első részében görög szerzők Magyarországon megjelent műveinek könyvészeti leírását adja, mégpedig az 1713—1888 közti időből 92 görögnyelvű nyomtatványét, az 1558—1880 közti korból mintegy 25, görög szerzőktől Magyarországon, de nem görög nyelven megjelent (magyar, latin, német nyelvű) nyomtatványét, 1791—1861 között Magyarországon megjelent 18 újgörögből fordított magyar, román és szerb nyelvű nyomtatványét, végül pedig az 1719—1828 közti időből magyarországi görög szerzők külföldön megjelent 12 görög- s az 1580—1841. évekből 6 idegen nyelvű nyomtatványáét. A hazai újgörög nyomtatványoknak ezt a lelkiismeretes könyvészeti összeállítását a közlő a hazai görög telepesek szellemi életére vonatkozó filológiai és történeti kutatások számára mindjárt értékesíti is egy alapos bevezető tanulmányban. A magyarországi újgörög könyvek virágkora — a hazai görögség anyagi és szellemi fellendülésének megfelelően — a XVIII. sz. végére és a XIX. sz. elejére esik. Tárgykörüket a diaszpóra-görögség Bizánctól örökölt szellemi hagyománya, az ebből kinőtt iskola és templom szükségletei, vagyis vallási, nemzeti eszmék és didaktikai célok szabták meg. Az élő, beszélt görög idióma s a holt nyelv közt tátongó szakadék az oka annak, hogy a nyomtatványok többsége az antik görög grammatikára támaszkodó nyelvi készség megszerzését célozza, illetőleg másfelől az irodalmi igényű, klasszikus müvek népnyelvre való átültetésével igyekszik kiszolgálni a közönséget. A nyelvi célkitűzéssel együtt szolgálja a diaszpóra-görögség az orthodoxia céljait is: a nyelvkönyvek a gyermekekkel mindjárt a betűk elsajátítása után bibliai történeteket és imákat olvastatnak, a felnőttek vallásos igé-