Századok – 1943

Ismertetések - Fekete Nagy Antal: Trencsén vármegye. Ism.: Kring Miklós 245

TÖRTÉNETI IRODALOM 247 neti földrajztudományunk mai elmaradottságában, számonkérni e műtől azokat a szempontokat és azoknak a módszereknek alkal­mazását, amelyeket az idevágó kutatások fejlettsége esetén, modern történelmi földrajztól feltétlenül elvárnánk. A vállalko­zás címe még Csánki idejében sem állott egészen összhangban a tartalommal. Viszont teljesen érthető, hogy most, amikor az elej­tett fonalat újra felvették, a címen, noha a „Csánki" — mint Mendöl Tibor megállapította (Szentpétery-Emlékkönyv, 328. 1.) — „csak úgy viszonylik a teljes történelmi földrajzhoz, mint egy mai helységnévtár a mai állapotok földrajzához", nem akartak változtatni. Pár esztendővel ezelőtt a magyar földrajztudománynak egyszerre két kiváló képviselője is: Bulla Béla és Mendöl Tibor kísérletet tett a hazai történeti földrajz fogalmának és feladatainak megállapítására a Szentpétery-Emlékkönyvben. Fejtegetéseiket olvasva azt kell mondanunk, hogy nálunk történeti földrajzon inkább megoldásra váró problémák összességét, mint rendsze­resen művelt disciplinât lehet érteni. A történeti földrajzi vizs­gálódások végső célja elmúlt korok tájainak oknyomozó és magya­rázó leírása (Bulla i. h. 80. 1.), illetőleg tájállapotának rekonstru­álása (Mendöl u. o. 326. 1.). E végső cél elérésére az első feladat, a kutatásoknak mintegy első foka — Mendöl szerint — alapos történeti helységnévtár lenne, amely a legkülönbözőbb fajtájú, tehát nemcsak az írott források adatait „időbeli, térbeli és logikai rendbe szedve . . . korok, helyek és földrajzi gyűjtőfogalmak sze­rint csoportosítva tartalmazná" (i. m. 328. 1.). Ebből nőhetne ki azután a „topográfiai rekonstrukció, vagyis az egykori vízrajz, természetes növényi takaró és a kultúrtájelemek: telepek, utak, művelt földek térbeli helyzetének megállapítása, valójában mind­ezek térképének elkészítése" (u. o. 329. 1.). A történészeket ez a rekonstrukció teljesen kielégítené. Ami ezen túl van, az már cél­ját önmagában megtaláló, önálló tudomány: „a táj múltbeli álla­potának magyarázó leírása" (u. o. 331. 1.). Bulla is és Mendöl is nagy dicsérettel emlékezett meg Csánki művéről. Ez az elismerés mutatja a legvilágosabban, hogy a történeti földrajz Magyarországon a kutatásoknak legfeljebb első lépcsőjén áll. Csánki módszere .u. i., amelyet még F. is kénytelen volt alkalmazni könyvében, nagyjából ennek a Mendöl-féle első lépcsőfoknak felel meg. Valóban, ennek is csak nagyjából, ami érthető, ha számbavesszük, hogy Csánki utolsó kötetét Mendöl fejtegetéseitől éppen negyedszázad választja el. Mindenesetre jó lett volna, ha a történelmi bizottság nagyobb mértékben veszi figyelembe e negyedszázad eredményeit, a szemlélet és módszerek módosulásait. Az újabb szempontok érvényesítése a munka gya­korlati használhatóságát is feltétlenül növelte volna, sőt talán a kötet írójának is könnyített volna a dolgán. Félreértések elke­rülése végett hangsúlyozom, hogy a legtávolabbról sem gondolok a Mendöl-féle, topográfiai rekonstrukcióra. Ennek megvalósítása már meghaladná mostani lehetőségeinket. Ellenben a földrajzi szempontok nagyobbmérvű érvényesítésének nem lehet akadálya.

Next

/
Oldalképek
Tartalom