Századok – 1943

Ismertetések - Fekete Nagy Antal: Trencsén vármegye. Ism.: Kring Miklós 245

240 TÖRTÉNETI IRODALOM Mindenekelőtt a helységeknek abc-rendben történt felsorolása helyett sokkal alkalmasabbnak tartanám a földrajzi egymásmellettiség szerint való csoportosítást. Ez nemcsak földrajzi, hanem történeti szempontból is helyesebb volna, hiszen a betelepülés idejét, ütemét és mikéntjét is elsősorban a földfelszíni adottságok szabták meg. F. bevezetésében hivatkozik többízben is a természetes tájegységekre, így például a báni medencére, a Vág völgyének déltrencséni kiszélesedésére stb. A földrajzi egymásmellettiség megtartása ugyan még nem egyértelmű tájegységek megállapításával, de ennek szükséges előfeltételét jelenti. A tájegységek megállapítása már földrajzi feladat, a topográfiai hol kérdésén túl a miértre is felelni kívánván, az egykorú tájállapot rekonstrukciójának egyik lényeges eleme. Ez már nem tartozik bele a mi történelmi földrajzunkba, de idáig feltétlenül tanácsos elmenni. Mennyire tanulságos lenne például, ha a báni medence helységeit egymás mellett találhatnánk meg a könyvben s nem kellene nagy fáradsággal összekeresgélni adataikat. Azt hiszem, a szerző munkáját is megkönnyítené az ilyen beosztás, hiszen a bevezetés írásakor mégis csak földrajzi kategóriákban kell gondolkoznia. Az eredeti földrajzi rend megbontásával olyasféle hibát követünk el, mint régebben a levéltárak rendezésénél, amikor az iratokat természetes összefüggésükből kiemelve, mesterségesen felállított tárgyi csoportokra darabolták szét. A levéltárak jó részében most, utólag fáradságos munkával kell helyreállítani az iratok természetes rendjét. Ilyenformán vagyunk a „Csánkival" is, amikor adatai alapján utólag rekonstruáljuk a földrajzi összefüggéseket. Általában nem a Teleki és Szabó megállapította kategóriák, hanem, legalábbis ezek mellett, földrajzi gyűjtőfogalmak szerint kellene csoportosítani a nagy anyagot. A mai rendszer u. i. az annyira fontos hegy- és vízrajzot szinte teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy egyéb, földrajzi és történeti szempontból szintén jelentős mozzanatot ne is említsek. Pedig erre egészen biztosan igen sok adat van a felkutatott oklevelekben. Annak, aki ilyen irányban kíván tájékozódni, az adatokat újra kell felfedeznie, holott a szerzőnek már nem jelentett volna nagy munkatöbbletet feldolgozásuk. A régi beosztás megtartása — lehet mondani — súlyos áldozatot kívánt a szerzőtől, aki a maga sok fáradsága gyümölcseinek nagy részét megérlelésre kénytelen másoknak átengedni. Mindenesetre kívánatos lenne, hogy a későbbi köteteket ne a régi beosztással, hanem az anyagot földrajzi gyűjtőfogalmak szerint csoportosítva készítsék el. Kétségtelen, hogy a mostani módszer sem történeti, sem földrajzi szempontból nem előnyös, gyakorlati használhatósága kevesebb s az óriási levéltári anyagot átbúvárló szerzőket felesleges áldozathozatalra kényszeríti. Mindez áll a kötetek elé írt bevezetésekre is. A bevezető tanulmányok Csánki első kötete óta sokat bővültek. Még ha a társadalomtörténeti szempontból annyi új és fontos megállapítást tartalmazó V. kötetet hasonlítjuk is össze F. könyvével, akkor is azt tapasztaljuk, hogy a gyarapodás terjedelemben és tartalomban egyaránt jelentős. Viszont itt még jobban látszik az, hogy, bár