Századok – 1943

Tanulmányok - SZILÁGIY LORÁND: Összehasonlító írástörténet 228

ÖSSZEHASONLÍTÓ ÍRÁSTÖRTÉNET 237 1222-ből, egy marseillei számadáskönyv részlete 1248-ból s egy dátum nélküli francia királyi számadáskönyv részlete a XIII. század közepéről (tehát mind olyan írás, amely kevésbbé volt ünnepélyes rendeltetésű és természetű), s e három írással szemben, érdekes módon, ugyanannak a magyar főúrnak, Osl comes-nek három oklevelét találjuk; ezek közül csak egynek van dátuma (1230, Dl. 159.), a másik kettő dátum nélküli, az eddigi megállapítás szerint körülbelül a század közepéről (utóbbi kettő N. Múz. törzsanyag — 16—17. íráspróbák). Ez a tény, hogy egy magyar főúr véletlenül fennmaradt három oklevele annyira közeli egyezést mutasson az ugyanazon évekből származó francia írásokkal, mindenesetre elgondolkoztató, s önmagától felhívja a figyelmet arra, hogy itt további eredmények várhatók. Ezen okból megnéztük Karácsonyi nemzetségtörténeti munkáját, s ott valóban igen érdekes adatokat találtunk, amelyeknek szálai a H. által bemutatott fenti „rideg" tényekkel tanulságosan összekapcsolhatók. Karácsonyi az Osli nemzetség ősei között említést tesz több Osl nevű ispánról. Ezek közül a fenti francia hatást mutató oklevelekkel kapcsolatban kettő jöhet számításba. Az egyik a nemzetség első ismert őse, akiről azt tudjuk, hogy 1230-ban készíttette el végrendeletét, amelyben — s ez számunkra fontos — a csornai premontrei monostorról gondoskodik. (Sopr. oki. I. 17—18.) Sőt Karácsonyi arra is rámutat, hogy nyilván ő volt a chômai monostor alapítója is, mivel a chornai konvent pecsétjén e szavak állottak: ,,S. Conventus de Cherna Oslonis." (Turul, VIII. 155.1.) Ez a francia premontrei monostorral való kapcsolat önmagában is elég lenne annak megmagyarázására, hogy e magyar főúr oklevelei miért mutatnak annyira finom francia hatásokat, de Karácsonyi adatait tovább nyomozva, még közelebbi feltevésre is eljuthatunk. Osl comes hét fia közül ugyanis egy, Benedek, a papi pályára lépett, sőt „magister" címet is nyert, majd (Karácsonyi egy további adata szerint, Sopr. oki. I. 22.) 1230 táján a királyi udvarban — véleményünk szerint valószínűleg éppen a királyi kancelláriában — szolgált s később (1231) nagyváradi, majd (1242) győri püspökké lett, ahol 1244-ben halt meg. (Karácsonyi: Magyar nemzetségek, II. 401.1.) Ezek alapján tehát feltehetjük azt is, hogy Osl comes okleveleit éppen saját fia, a külföldi „magister" és talán kancelláriai nótárius írta, s innen származik azoknak feltűnő modernsége. Ugyanezek a feltevések megállják a helyüket akkor is, ha az említett három oklevéllel, vagy azok egy részével kapcsolatban nem az I. Osl comesre gondolunk, hanem ennek fiára, a IT. Oslra, akiről az 1216—1246. évekből maradtak fenn adataink. (V. ö. Karácsonyi i. m. 403—404. 1.) Sőt ezeken az alapokon (Osl fiának, illetőleg testvérének kancelláriai működése) tovább indulva, felvethetjük azt a kérdést, nem lenne-e érdemes most már II. András e-kori okleveleit megvizsgálni s egybevetni Osl comes említett három oklevelével! Talán e korai idők kancelláriai viszonyaiba is egy új sugárt dobhatnánk? A gót jellegű oklevélírás fejlődésének a XIII. század negyvenes éveiben egy újabb periódusa következett be. Ez a harmadik