Századok – 1943

Tanulmányok - SZILÁGIY LORÁND: Összehasonlító írástörténet 228

236 SZILÁGYI LOliÁND latai közismertek.) Ez az oklevél a rheimsi érsek 1182. évi oklevelével van szembeállítva (VIII.) s valóban meglepő rokonságok fedezhetők fel a kettő között. — A későbbiek közid meg kell említenünk II. András egy 1216-ból való oklevelét (11. a, Dl. 80. = Krit. jegyz. 306.), mely szintén egy francia oklevéllel van szembeállítva. II. András ezen oklevelében, mely egy korábbi oklevél renovatiója volt, szintén ismerjük a kancellárt is: ltenovatum per manus Thome, Albensis prepositi et aille regie cancellarii; valószínű azonban, hogy az oklevelet ebben az esetben is már alacsonyabb személy írta. (Érdekes lenne e bíztató példák alapján részletesen megvizsgálni legalább ezen évtizedekben az egy-egy kancellár alatt működő kezeket s azok egyénenkénti nyugati iskolázottságát is.) A gótnak ebben a második periódusában is tovább fejlődik a könyvírással párhuzamosan a tulajdonképeni oklevélírás is, amelyre jellemző ezekben az évtizedekben a hosszú betűszáraknak a lendületes kiemelése (13—14. írásm.), így különösen az oklevelet kezdő invocatio betűié, főképen az I betűé. Rendkívül frappáns példa erre két királyi oklevél egymás mellett: az egyik j VIII. Lajos francia királyé 1225-ből, a másik IT. András magyar királyé 1224-ből: az In nomine, stb. kezdő I betűje oly finom hasonlóságot mutat, amit nem lehet mással, csakis közvetlen hatással magyarázni. Itt módunkban áll H. párhuzamát egy kancelláriatörténeti adattal támogatni: II. András ez oklevelében (Dl. 110. = Krit. jegyz. 408. sz.), mely a Domonkos bán alapította szentmária hegyi (borsmonostori) egyház részére nyújt bizonyos. , kiváltságokat, megnevezi a kancellárt: Datum per manus magistri (!) Stephani domini pape subdiaconi . . ., aki — kisebb egyházi méltósága folytán — talán maga is írhatta ezt, s ebben az esetben az írónak (magister címéből következtethető) francia | iskolázottsága sok mindent megmagyarázna. (A magister cím ez első szerepléseit szintén érdemes lenne számontartani, ese'tleg egy külön tanulmányban.) ! Ezeken az ünnepélyesebb okleveleken kívül ebben a korban már mindig jobban szerepelnek kevésbbé ünnepélyes írások is, amelyek nyugodtan siető vonásokat, hajtásokat és összekapcsolódásokat mutatnak. Ebben a csoportban szerepel egy, a St. Denis-i apáthoz intézett relatío 1225-ből, mellyel szembe van állítva II. András királynak egy oklevele 1228-ból (Dl. 142. = Krit. jegyz. 444.) szintén frappáns egyezéssel. (Kancelláriai személyeket I azonban itt nem ismerünk.) Ugyancsak itt található IV. Bélának egy oklevele 1239-ből (Dl. 3629. = Krit. jegyz. 658.; kancelláriai ( személyeket szintén nem említ), szembeállítva egy 1232-ből származó nyugati írással, valamint egy német és egy lengyel oklevél ' ( - 15. és 18. írásm.). De még ezeknél gyorsabb írásokat is találunk, amelyeknél a betűrészek teljesen elválnak, a gyors tollvezetés következtében jóformán csak egymás mellé vannak dobálva. Erre az egészen siető írástípusra ebből a korszakból három francia írás és három magyar írás szerepel, éspedig: egy francia közjegyzői oklevél