Századok – 1943

Tanulmányok - SZILÁGIY LORÁND: Összehasonlító írástörténet 228

234 SZILÁGYI LOliÁND az 1140— 1164 közti évekből egy francia gróf, s 1167-ből VII. Lajos francia király oklevelei, de ugyanezen írással találkozunk már 1165-ben III. István magyar király, 1167-ben a krakói püspök oklevelében, s 1181-ben III. Béla királynak egy oklevelében (4—5. írásmutatványok). Ezzel az utóbbi oklevéllel kapcsolatban legyen szabad néhány érdekes jelenségre felhívnunk a kutatás figyelmét, amelyek talán az összehasonlító írástörténet további távlatait is megmutatják. III. Bélának említett oklevele (Orsz. Levéltár, Dl. 22.), amely a legkisebb részletekig pontos megfelelője VII. Lajos előbb említett oklevelének, nem más, mint az, amely III. Bélának azt a nagyjelentőségű rendelkezését említi, miszerint a király „szükségesnek tartotta", hogy ezután minden ügyet, amely felsége előtt tárgyaltatott, „scripti testimonio" erősítsenek meg amely rendelkezést az „írásbeliség behozatalának" szokás tekinteni. A másik érdekes megfigyelés, amit ezzel az oklevéllel kapcsolatban tehetünk, az, hogy ez az első eset arra az eljárásra, hogy valamely oklevelet két vagy több azonos példányban egy lapra írva, s azután bizonyos betűsoron átvágva állítottak ki, amely eljárást cyrographálásnak neveztek. (V. ö. Szentpétery: Magyar oklevéltan, 61. 1.) Sőt tovább mehetünk: III. Béla eme oklevelének szintén ismerjük az íróját, éppúgy, mint az előbb említett, Caba rendelkezését tartalmazó oklevélét, s ez — pontosan az a személy, mint az 1177. évi oklevél írója, aki éppen e tájt erdélyi püspök lett, de ezt az oklevelet még maga írta meg: . . . hoc cyrographum factum est a P. (= Paulo) Ultrasilvano episcopo . . . (=Krit. jegyz. 130. sz.). Ebből az adatból nyilvánvaló, hogy nemcsak a magyarországi írás, hanem a magyar írásbeliség történetében is jogunk vari francia hatásokra gondolni. Ezzel a P. nótáriustól származó két oklevéllel kapcsolatban még azt is megemlíthetjük, hogy közülük az első, az 1177. évi oklevél meglehetősen kezdetleges viszonyok között jött létre, talán éppen a szabadban; ugyanis az oklevél szavai szerint „amikor a király ezt készíttette, egy vasárnapon Ssene comes házában egy tölgyfa alatt ült" — s talán ez magyarázza, hogy ennek nemcsak az írása nem olyan szép, mint az 1181. évinek, amelynek ugyanazon kéztől való származását a két írás egybevetése alapján kétségtelenül el lehet fogadni, hanem még a formulái is feltűnően kezdetlegesek, mivel P. nótárius azt nyilván minden segédeszköz — esetleg párisi jegyzetei — nélkül „fejből" rótta össze. P(aulus) nótárius ezen két oklevele tehát arra is figyelmeztet bennünket, hogy a különböző írástípusok ugyanazon egyén életében is szerepelhetnek, sőt talán úgv is mondhatnánk, hogy ugyanazon írók egyszerre több különböző írást is tanultak, éppúgy, mint különböző formulákat is — s így az egymáshoz közeleső írásokat mereven elhatárolni sohasem lehet. — E kezdődő gótika írásával kapcsolatban befejezésül még megemlíthetjük, hogy az írás ebben az első stádiumában általában kerüli a díszt, mintegy reakcióképen az előző korok túldíszített oklevélírásával szemben. De mégis előfordulnak az előbbi példákkal egyidőben díszekkel — természetesen egészen más jellegűekkel, mint a régiek — ellátott írások is.