Századok – 1943

Tanulmányok - GUOTH KÁLMÁN: Megoldandó kérdések az Intelmekben 1

10 GITOTH KÁLMÁN latort látnánk, aki cél és értelem nélkül válogat a kezeügyébe kerülő idegen írók munkáiból, idegen királyok törvényeiből. Egy ilyen téves szemléletet éppen tudományos oldalról kellene a legerélyesebben visszautasítani. Hiszen törvényeiben is — bár ismerte a korabeli külföldi jogalkotásokat — egészen önállónak mutatkozik: rendelkezéseit országa, népe helyzetéhez, szükségleteihez mérte. Sőt törvényeinek részben ugyan idegenből vett, de mégis csak az ő felfogását tükröző bevezetésében ki is mondja, hogy minden népnek saját törvényei szerint kell élni. Hogyan lehetne feltenni ilyen királyról azt, hogy egy másik, nem kevésbbé fontosnak érzett munkájában mindezt meghazudtolva a szomszédokhoz szaladjon tanácsokért, elvekért. Saját belátása szerint intézte országa sorsát a maga életében, bizonyára azt akarta, hogy úgy intézzék halála után is. Valóban — mint láttuk — az eddigi kutatások után kiderült: Szent István ebben a művében sem tagadta meg magát: nem vette át idegen népek idegen elveit. Ami nem sajátlagosan magyar az Intelmekben, az európai közkincs: olyan gondolatok, eszmék, melyeket minden nép átvett a közös, nagy erkölcsi és szellemi forrásból — a kereszténységből. Ha figyelmesen végolvassuk az Intelmeket, azonnal láthatjuk: melyek ezek a részek? A bevezetés, mely jellegénél fogva általánosságokban mozog; az egyes fejezetek közül pedig az egyházról és a tanács fontosságáról szóló rész, meg a két utolsó fejezet: az imádkozásról és a keresztény erényekről. Az egész munka szerkezetében e részek észrevehetően legalább olyan fontosak, mint a többi fejezetek. Hiszen bennük kultúránk alapjának, legalább egyik felének alapelveit összegezte a király, s ajánlotta fiának, hogy ezek szerint tökéletesítse egyéniségét, majdan pedig ezek szerint uralkodjék is. Természetes azonban, ha azt vizsgáljuk, mint a jelen esetben: mi az, ami az Intelmekben sajátlagosan magyar, azaz „szentistváni", akkor e részekből nem igen kaphatunk felvilágosítást. Botorság volna tehát most meg a másik végletbe esve e részek keresztény-etikai elveiben, vagy az ezekre vonatkozó kifejezésekben is sajátosan magyar vonásokat szimatolni. A többi fejezetekben azonban szükségképen ott kell lennie Szent István korának, sőt egyéniségének, bármennyire át vannak szőve ezek is a keresztény etika elveivel. Egyház és állam viszonya, a társadalom fejlődési állapota, a bíráskodás, ezekkel kapcsolatban a királyi hatalom köre és határai, nemkülönben az idegenekkel való bánásmód mind-mind