Századok – 1943

Tanulmányok - GUOTH KÁLMÁN: Megoldandó kérdések az Intelmekben 1

MEGOLDANDÓ KÉRDÉSEK AZ INTELMEKBEN 11 olyan kérdések, melyek a fejlődés, a változás törvényeinek nagyon is ki voltak téve a történelem folyamán. S e kérdések kapcsán Szent István természetesen csak saját korának magyar viszonyait ajánlhatta fiának, vagy legfeljebb a maga terveit. Idegenből — mint láttuk — nem vett át, előző magyar állapotokat nem ajánlhatott, a halála után bekövetkezett fejlődési fokokat pedig nem ismerhette. Célunk tehát: megvizsgálni e fejezeteket, kihüvelyezni belőlük a korra vonatkozó jellemző részeket, összehasonlítani a kor többi forrásaiból nyert képpel, s így megállapítani: hogyan illeszthető bele az egész mű Szent István korába? Természetesen lesznek — mint látni fogjuk — olyan részek is, melyek nyilt kérdésekként merednek elénk. Ez azonban annak a természetes következménye, hogy a történettudomány korántsem oldott, nem oldhatott meg még minden kérdést. Éppen ezért kell felvetni a problémákat; hiszen ezek fennállanak akkor is, ha történetesen nem veszünk vagy éppen nem akarunk tudomást venni róluk. Megoldásuk — a tudomány célja pedig ez — csak úgy remélhető, lia minden kendőzés nélkül világosan megfogalmazzuk őket. Kötelességünk ez Szent Istvánnal szemben, de kötelességünk azért is, mert csak így remélhetjük, hogy az Intelmek értékes tanításait igazi értelmükben alkalmazhatjuk a jelenben és a jövőben egyaránt. Az első kérdés, ami az Intelmekkel kapcsolatban felvetődhet: miért adott a király tanácsokat a fiának, honnan kapta az ösztönzést arra, hogy tanácsokkal lássa el leendő utódját? Olyan kérdések ezek, melyekre mindenki, szinte gondolkozás nélkül, azonnal szépen megfogalmazott választ tud adni. De talán mégis e tekintetben is legilletékesebb a szöveg. Ezért annak ellenére, hogy sok ponton érintkezik a keresztény középkori jellegű részekkel, ilyen szempontból vizsgálat alá kell vennünk a bevezetést is. Azért ad tanácsokat — mondja az apa —, mert látja már a mindenség egész összetételét; következésképen látja a megengedett határokat, a helyes utat, melyen mindenkinek, az uralkodónak is haladnia kell. A mindent létrehozó és kormányzó Isten törvényeit nem lehet áthágni büntetlenül; ezt példázza a Paradicsomból elűzött Ádám és a zsidó nép sorsával. Élemedettebb korú előkelők jól ismerik ezeket a törvényeket, s tanácsukkal ezért tudnak okosan résztvenni a világ kormányzásában. A közvetlen indítékot pedig e tanácsok adására az általános szokás szolgáltatja: minden rendű és rangú ember megteszi ezt nemcsak barátaival, alattvalóival, hanem fiával szemben is. S a fiúnak illő