Századok – 1943
Tanulmányok - BODOR ANDRÁS: Szent Gellért Deliberatió-jának főforrása 173
SZ. GELLÉRT DELIBERATIO-.TÁ N AK FŐFORRÁSA 175 fel bizonyítéknak az ellen, hogy a középkor könyvekben szegény volt.1 A Deliberatio-hoz írt jegyzeteiben annyi munkának az ismeretét tételezi föl Szent Gellértről, hogy ha ez valóban így lett volna, őt nemcsak kora, hanem az egész középkor egyik legképzettebb, legolvasottabb írójának tekinthetnők. Például a 79—82. lapokon, ahol, mint később látni fogjuk, Szent Gellért szórói-szóra Sevillai Izidort idézi, Batthyány a következő írók ismeretét sorolja fel: Gorgias, Hermagoras, Aulius Sabinius (különben másolási hiba Tu Ilms, azaz Cicero helyett), Papias, Cicero, Platon, akinek több munkáját is felsorolja, Ambrosius. Megállapítja, hogy Szent Gellért mind a teológiában, mind a filozófiában nagy jártasságról tesz tanúbizonyságot, s mindkét tudományiban Platon tanítványa, volt.2 Ibrányi tanulmánya óta azonban látjuk teológiájának minden szegénységét és szűkös voltát. Batthyány kísérő szövegében egyébként is sok a tévedés, félreértés, különösen lapalji jegyzeteiben. Itt csupán kettőre kívánunk rámutatni. Az egyik az, hogy a Deliberatio eretnek felsorolását3 Gellért Epiphaniusnak, a IV. században élt egyházatyának „De Haeresibus" című művéből veszi. Ez az elhamarkodott megállapítás Manitiusnál és Ivánkánál további téves feltevéseknek lett a kiindulópontjává. A másik ilyen tévedése Batthyánynak, hogy Papiast úgy tünteti föl, mint akinek munkáiból Szent Gellért a legtöbbet idéz.4 Noha már Karácsonyi észrevette, hogy Batthyány megállapítása nem állhatja meg a helyét, hiszen Papiaskésőbben írt, mint Gellért,6 Manitius fenntartotta Batthyány állítását, sőt ez további, kellően meg nem alapozott feltevésre adott neki alkalmat. Mint látni fogjuk, nem Epiphanius és nem is Papias, hanem mindkét esetben Sevillai Izidor volt Szent Gellért főforrása. Batthyány után -— nem térve ki itt Nóvák Lajos jelentéktelen dolgozatának6 részben alaptalan, részben Batthyányi követő megállapításaira — Karácsonyi János foglalkozik először behatóan Szent Gellért munkáival s elsősorban a Deliberatio-val. Bár adatai nem mindig eléggé megalapozottak, mégis mindmáig az egyetlen munka, mely a I)eliberatio-ról általános képet és tájékoztatást ad. Kimutatja, hogy kizárólag Szent Gellért műve lehet, s hogy öreg korában, körülbelül 1046 nyarán írta. Benne barátja Isingrim kérésére Dániel „Három ifjú énekének" misztikus magyarázatát adja. Karácsonyi e bibliai résznek más írónál előforduló magyarázatáról nem tud; egyes megjegyzésekből úgy látja, hogy Szent 1 B. XX. 1. 2 „In Philosophicis non minus, quam Theologicis Platonieue erat totus Gerardus", В. XXXVI. 1. 3 B. 16- 21. 4 B. 22—29, 42—43, 44, 46, 51, 53, 54. stb. 5 Karácsonyi János: Szent Gellért csanádi püspök élete és művei (Budapest 1887), 212. 1. 4 Szent Gellért csanádi püspök élete. Magvar Sión 1865, 465— 506, 561—583. 1.
