Századok – 1943

HÓMAN BÁLINT: Elnöki megnyitó beszéd 137

ELNÖKI MEGNYITÓ BKSZÉD 13 ÍJ nemcsak szemlélete irányában és a feldolgozás szellemében jut kifejezésre, hanem a formában és a módszerben is megnyilvánul. E sajátosságok a faji jellemnek és vérmérsékletnek. a népi életszemléletnek és gondolkodásmódnak, a nemzeti eszmevilágnak és műveltségnek a kifejezői. Megőrzésük * nemcsak a magyar, hanem az egyetemes művelődésnek is érdeke, mely erős népi öntudaton épülő nemzeti művelődéseknek az összesége. A történetírásnak ez a nemzeti jellege azonban semmiképen sem jelentheti bármily időszerű politikai célzatok érvényesítését. * Fejtegetéseim végére érve, a történetírás természetéről, feladatáról és a történetíró kötelességeiről már máskor, többször is elmondott és leírt szavaimat ismétlem, mert ugyanannak a gondolatsornak az újrafogalmazása netán más értelmet adhatna mondanivalómnak. A történeti vizsgálódás indítóoka az ember ösztönös érdeklődése a mult iránt. Ez az érdeklődés a közösségi öntudatban gyökerezik, a család, nemzetség, nép, nenzet múltja felé fordul. S bár idők folyamán köre kitágult, elsősorban mindig politikai természetű és nemzeti színezetű. A történetíró minden korban ezt az érdeklődést igyekszik kielégíteni a közösség szempontjából emlékezetreméltónak ítélt események megörökítésével. De ezen a változatlan célon túl a történetírás célja és szemlélete koronként változik. Értelme és tartalma, tárgyköre és módszere a tudomány korszerű szempontjaihoz s az érdeklődés mindenkori irányához igazodik. Hatása alatt áll a kor egyetemes eszmevilágának s e hatás nyomán módosulnak szempont jai és módszerei. Az új szellem, az új szempontok, az új módszer azonban nem jelentheti a régiek teljes elejtését, a folytonosság megszakítását, s legkevésbbé jelentheti politikai szempontok érvényesítését. A történetíró, ha igényt tart erre a nagy tisztességet jelentő címre, felül kell, hogy emelkèdjék a mindenkori napi politika látókörén, mert tudományos és nemzeti célját csak