Századok – 1943

HÓMAN BÁLINT: Elnöki megnyitó beszéd 137

152 HÓ MAN BÁLINT a mult szellemébe való beleélés által érheti el. Ma jelentős, sőt sorsfordító eszmék és törekvések múltba vetítése, bármily tiszteletreméltó, de a tudománytól idegen szempontok érvényesítése szép illúziókat, teremthet, de semmiképen sem vezet a mult, megismeréséhez és a jövő szolgálatához. Tudjuk jól, hogy a legtárgyilagosabb történetíró sem tud teljesen elszakadni a maga egyéni és kortudatától, mégis törekednie kell e hatások kiküszöbölésére, mert ha tudományát a napi áramlatoktól független nemzeti és tudományos célok szolgálata helyett korszerű politikai irányzatok és törekvések igazolására használja fel, elveszti hitelét és megingatja a történelem megbízhatóságába vetett bizalmat. Gyakran halljuk, hogy a történet a mult politikája és a politika a jelen története. Ha ez a megállapítás nem is szabatos, sok igazság van benne. Az államférfinak mindig hasznára van a történet ismerete, a történetíró sem vallja kárát, ha betekinthet a gyakorlati politika műhelyébe. A mult politikáját azonban éppoly kevéssé szabad a jelen szemszögéből vizsgálnunk és értékelnünk, aminthogy az államférfi sem folyamodhatik a történet folyamán gyakorta bevált, de ma már a körülmények változása miatt idejüket mult politikai eszközök alkalmazásához. * Célom nem a történettudomány és a politika viszonyának és egymásra hatásának elvi taglalása volt, csupán néhány aggasztó jelenségre kívántam rámutatni, amelyek veszélyeztethetik történetírásunk tudományos szinvonalat és akadályozhatják az igazi történeti szellem érvényesülését. Arra kérem ifjabb történetíró társaimat, szívleljék meg szavaimat, hagyjanak fel a meddő viaskodással és akármi a politikai meggyőződésük, óvakodjanak a történet szemléletébe napi politikai szempontokat vegyíteni. Műveljék tudományunkat akár szellemtörténeti, akár népiségtörténeti, akár más módszerrel, de mindenesetre tehetségükhöz és képességeikhez méltó tárgyilagossággal, a magyar történetírás múltjához illő tudományos szellemben.