Századok – 1943

HÓMAN BÁLINT: Elnöki megnyitó beszéd 137

146 HÓ MAN BÁLINT nem formál népiséget, nem alkot nemzetet. A nemzetiség megvallása önmagában, vérségi kapcsolatok, közös hagyományok, nemzeti szemlélet és ehhez igazodó cselekvés híján nem jelenti a néphez és a nemzethez való tartozást. Az érdekközösségi tudat, a vérségi összetartozás hite és a sorsközösség érzése híján, az erkölcsi szemlélet és a szellemiség azonossága nélkül pusztán formai kötelékeket teremt. A nemzet a népben, a nép a fajban gyökerezik. A nemzetiség lényegében azonos a politikai értelemben is tudatosult népiséggel, emez viszont egészében a fajiságon alapul. Fogalmuk sem egyik, sem másik történetalkotó tényező oldaláról nem fogható meg, mert kialakításukban egyaránt része volt a természeti és gazdasági s az erkölcsi és értelmi erőknek. Faj, nép, nemzet, a fejlődés legalsóbb fokára vonatkoztatva — hogy úgy mondjam: elméletben — ugyanannak a tárgynak, egy bizonyos emberi közösségnek a kifejezésére és megjelölésére szolgáló, de mégsem azonosértékű, csupán párhuzamos fogalmak. A ,faj' vagy ,fajta' a közösség vérségi egységét, tagjainek közös eredetét fejezi ki, a ,nép' ugyané közösség társadalmi és művelődési egységét, az életformák és a világszemlélet azonosságát, a ,nemzet' a közösség államszervezeti egységét, politikai egyéniségét és szemléletét. A fajta természeti, a nép és nemzet történeti — amaz társadalmi, ez politikai — alakulat s az ember mint természeti lény egy fajta, mint társadalmi lény egy nép, mint politikai lény egy nemzet hozzátartozója. A fajta és a nép őseredeti alakulások, a nemzet sokkal későbbi fejlemény, minden nép történetének későbbi időszakában jelentkezik. A faj, nép és nemzet szoros fogalmi kapcsolatában nyilvánul meg legszebben a történetalkotó anyagi és szellemi erők összefüggése és párhuzamos működése. E fogalmakból és összefüggésükből látjuk legvilágosabban, hogy a testi és lelki alkat, egyenrangú és egyaránt fontos jellemzői az embernek, mint szétbonthatatlanul természeti és értelmi lénynek.