Századok – 1943

Ismertetések - Seeberg; Stella: Dorfgemenischaft in dreihundert Jahren. Ism.: Wellmann Imre 135

SZEMLK 135 képmásokat kapunk a kor mestereiről. Sok kérdéskörre mutat rá, amelyek méltók arra, hogy monografikus feldolgozást nyerjenek, így a szabadságharc után a kúriák és börtönök falai között fellendülő műkedvelésre, az osztrák művészek sajátos magyar-szemléletére, a művészek származásának statisztikájára, a külföldi központok magyar szempontból különböző hatására, a történeti festészet korszerű tartalmaira, az egyházművészet tartalmatlanságára, az életkép népiség felé fordulására, a táj- ós csendéletképben is megmutatkozó romantikus tartalmakra, melyek a múltba merülést a szabad élet vágyával olvasztották össze, a grafika sok kordokumentumot ígérő egészen elhanyagolt történeti területére, a magyar stílus pium desideriumának művészi részről történt megpendítésére. Történetírói stílusának jellegzetes sajátossága, hogy még lexikonszerű lapjait is élvezetes előadásban olvassuk. Meg kell említenünk, hogy az előző kötet méltatása során még a kisebb kiadást használtuk és így nem emeltük ki a nagyobb kiadás hetvenlapos bibliográfiáját, mely a Szontiványi-fólo magyar művészeti lexikon kiadását még mindig nélkülöző művészettörténeti irodalmunkban nagyjelentőségű. A képek, mint az előző kötet képei is, az eléggé ismeretesek közül kerültek ki — a szöveg szociológiai szempontjait szívesen vettük volna a képek válogatásában is. Felfokozott várakozással tekintünk a következő korszakok, a századvég és a századforduló művészetének történetét tárgyaló kötetek elé, melyeknek hivatott historikusát és egyben kortársi krónikását a szerzőben tiszteljük. Ifj. Vayer Lajos. Seeberg, Stella: Dorfgemeinschaft in dreihundert Jahren, gemeinsam mit den Bewohnern dos Bauerndorfes Kuhbier erarbeitet von —. (Berichte über Landwirtschaft, N. F. Sonderheft 142. Aus dem Arbeitskreis „Bäuerliche Lebensgemeinschaft" des Forsehungsdienstes.) Berlin 1938. Paul Parey. 8° 113 1. 1 t. — Alapjában véve nem történeti munka; a berlini egyetem államtudományi-statisztikai intézetének agrárpolitikai szakosztálya volt a melegágya. Mint a szeminárium feje, H. Wollenweter piofesszor mondja kissé mesterkélten megfogalmazott előszavában: a vezetése alatt álló s a ,,paraszti életközösséggel" foglalkozó kutatócsoportok egyik részének az a feladata, hogy a történetileg kialakult paraszti életrend egészét, a faluközösséget mint a népi fejlődést igazán szolgáló ,,Ahnungs- und Überzeugungsgemeinschaft"-ot, tehát azt a közgazdasági értékeket termelő különleges társadalmi réteget, ami a falusi nép, szisztematikusan megragadja. E messzetekintő kutatómunkának, mely a történeti fejlődést sem téveszti szem elől, első gyümölcse S. tanulmánya. Egyelőre még szűk körben mozog, azt vizsgálja: hogyan alakult ki egy német faluközösség, mint növekedett a társadalmi élet mai egységévé. A feldolgozás, a szociális-gazdasági struktúrának közel három évszázadra visszapillantó megrajzolása S. „személyes közösségi élményében" gyökerezik. A szerző egy esztendőt töltött a poroszországi Kuhbier falu lakói körében, a parasztközösség bizalmába férkőzve; az írott források bőséges adatait a falubeliek megértő támogatása, megfigyelései, visszaemlékezései töltötték meg számára élettel, tágabbra feszítve ezzel a kutatás szokásos kereteit. Éppen ebben az életteli szemléletben van a környezetbe illeszkedésnek, község és kuta+ó elmélyülő kölcsönösségének igazi jelentősége; már a pa^asztnép önálló, tudatos közreműködése (pl. falukrónika összeállításában) jóval csekélyebb értékű a történész szemszögéből. De S. számára is az anyakönyv, telekkönyv, statisz-