Századok – 1943

Ismertetések - Seeberg; Stella: Dorfgemenischaft in dreihundert Jahren. Ism.: Wellmann Imre 135

136 SZEMLE tikai lapok, községi iratok, nemrég rendszeresített száimazási ívek adatai jelentik a szilárd alapot, ezeket dolgozza fel apiólékos gonddal, részletekbe menő statisztikai módszerrel. Az idők jele, hogy érdeklődése elsősorban a falubeliek eredetének, vérségi hovátartozásának szól; nem rest 4—500 őst magában foglaló részletes családfát összeállítani az egyes lakosokról, hogy megállapíthassa: ma már túlnyomó részben nem a helységből magából, hanem a környékről száimaznak. Száz-százhúsz évvel ezelőtt még más volt a helyzet. Amióta Kuhbier a XVIIT. sz. elején magához tért a harmincéves hátoiú pusztításaiból, a jobbágykorszak végéig már alig töltődött fel kívülről jövőnéppel; a falubeliek kevés kivétellel egymás között házasodtak. A szerző sajátos beállítottságai 61 következik, hogy ennek az összerokonosodásnak nagyon is messzemenő jelentőséget tulajdonít a faluközösség összetartó ereje szempontjától. Up y véli. a 1-czös vér hidat vert a telkes gazdák s a házatlan zsellérek közé is -— annál inkább, mert utóbbiak jobbéra a. másod-haimadszülőtt jobbágyfiúkból rekrutálódtak, a zsellérfii'ik nagy része pedig vándort otot fogott. Ezt a „vérközösséget", melynek tápláló ere ilye nfoi mán a zselléreknél akkor még szaporább telkes jobbágyságtól csörgedezett, egyszeriben megbolygatta a jobbágyfelszabadítás. A paiaszttelkek kioldódtak a földesúri kötöttségtől, s ahogy a föld ára iohamosan nőni kezdett, nem egy gazda túladott rajtuk. De éppen, mert a föld értéke nagyobbodott, s növekvő jövedelmével főként a birtokost, nem pedig a munkáskezet gazdagította, az öiökléstől kimaiadt jobbágyfiúk a zsellérsorsban mind kevésbté találtak megfelelő kárpótlásra, s a fölfelékapaszkodás ösztökéjétől hajtva hátat fordítottak falujuknak. Ott pedig a távozók nyomában támadt munkaerőhiányt annál is inkább idegenből jött munkásokkal kellett feltölteni, mert a csökkenő gyermekáldás hovatovább a paiaszttelkek számáia sem biztosított fiúörököst, s végül híi mondó is alig maiadt a törzsökös gazda-családokból. Hajdani közösségi élet helyén így mutatja a mai falu szétforgácsolódás. jómódú paiasztságra ós hányatott sorsú munkásságra kettévált társadalom képét. S. szerint e két réteget nemcsak szociális-gazdasági különbségek tartják távol egj mástól: a légi egység széjjelhasadását főként annak tulajdonítja, hogy a birtokkal való szabad rendelkezés nyomál an idegen (!) vér áramlott a faluba, s ezzel a régi vérközösség bomlásnak indult. Nem veszi észre, hogy a faluközösséget a vállvetett gazdáikodás kényszere hívta életre, s amint a liberális refoimok kötetlen, szalad gazdálkodást honosítottak meg, szükségkép lazult meg a régi egybetartozás. Már a liberalizmust — mely szerinte a hozadék, a pénzben számított teljesítmény arányában értékelte az eml ereket, ahelyett, hogy azt nézte volna: mit jelentenek egymás, a közösség számára -— több joggal marasztalja el a községi élet hanyatlását an, tár fejtegetése e részben sokszor a mai törekvések igazolási kíséilétének tűnik fel. A mának ilyen méltatása helyett egyébként is soktan öiegbíthette volna a munka kétségtelen érdemeit a históriai elmélyedés, a német helytörténetírás fejlett módszereinek figyelembevétele; hiába, história és politika agrárvonatkozásban sem gyúlható egybe büntetlenül. Wellmann Imre. A kiadásért felelős: dr. Domanovszky Sándor. 42.784. — K. M. Egyetemi Nyomda, Budapest. Múzeum-krt. 6. (F.: Thiering K.)