Századok – 1943
Ismertetések - Lyka Károly: Nemzeti romantika. Ism.: ifj. Vayer Lajos 134
134 SZEMLE fokozott megrendüléséhez vezet s így a mozgalom — minthogy a kongresszusi munkálatok végeredményben egyik érdekeltet sem elégítik ki •— végül is holtpontra jut. Jól mutatja a fejlődést Haynald kalocsai érsek kimagasló egyénisége, aki eleinte' a reform szükségességének súlyos szavú védelmezője, míg később már a radikális tendenciák ellen kénytelen felemelni szavát. Az eseményeket a szerző a rendelkezésre álló források erős kritikai megítélése és lehető kimerítése alapján adja elő. De nem száraz adatközlést, hanem eleven életét kapunk. Az első fejezetben programmként kitűzött célt, hogy korábbi feldolgozások kizárólag jogi és formális ügyekre korlátozott előadásával szemben jelentős új részletek közlésével a történések társadalmi ós eszmei vonatkozásait, egyetemes egyháztörténclmi kapcsolatait mutassa be, mintaszerűen sikerült megvalósítania. Nagy értéke a műnek az egykorú hírlap- és folyóiratirodalom feldolgozása s ezen keresztül a közvélemény és az egyes szelbmi irányok arculatának vizsgálata. Különösen mélyreható fejezetek azok, amelyek Eötvös felfogásának eszmei rugóit és a vatikáni zsinat eszmeharcaival való összefüggést mutatják be. A függelékben a püspöki karnak az autonómiával kapcsolatban 1867-ben és 1868-ban tartott tanácskozásairól felvett jegyzőkönyveket olvashatjuk. Végül ki kell emelnünk a könyvnek nyomdatechnikai szempontból kitűnő megszerkesztését, amely nagyban elősegíti az események áttekintését. Párilányi Miklós. Lyka Károly: Nemzeti romantika. Magyar művészet 1850—1867. Budapest 1942. 8° 348 1., belőle 64 t. -— A szerző előző művének, a magyar biedermeier művészetéről írott és időközben akadémiai díjjal jutalmazott kötetnek méltatásában (Századok 1940, 457. 1.) a korkép szociológiai szempontjait és ezek értékesítésének történeti eredményességét emeltük ki. A művészeti szálak szerves beleszövése a történeti élet egységébe kölcsönösen segíti a rekonstrukció teljességét, sőt hitelességét is. Ezek az erények a folytatást hozó kötetben a korszak kisebb keretei között is a maguk egészében megvannak. A mű három részre osztása, a Közönség és művészet, a Művészek, s a Művek szempontjai szerint, mintát mutat stílustörténeti korlátok között mozgó művészettörténészeinknek. Nagy szót mondott ki a következők megfogalmazásával: „itt nem a stílustörténet érdekel minket . . . hanem elsősorban az, hogy merrefelé irányul ebben a korban az emberek érdeklődése művészet dolgában és hogy ezt az érdeklődést miképen vélik kielégíteni a művészek. Hiszen maguk is ennek a közönségnek fiai, ennek körében nevelkedtek, örömeik, bajaik többnyire közösek, sőt a művészi feladatok nem csekély része éppen ennek a közönségnek köréből kerül ki megrendelés alakjában. A művészeti korképet jellemzi, hogy az élet dús tarkaságában mi felé fordul a művészek érdeklődése. Ennek megfigyelése bizonyos tekintetben társadalmi vonatkozású s a korkép talán akkor válik tanulságossá, ha a kor esztétikai hangoltságát figyelembe vesszük s magunk is ehhez simulva elfogadjuk e korszak művészi kategóriáit." Horváth János irodalomtörténeti szemléletének megfelelő várvavárt művészettörténeti felfogás. A kor művészeti életének értékét a szerző összegezése szerint abban kell látnunk, hogy míg a biedermeier az alapokat rakta le és a művelődésbe belekapcsolta a művészetet, addig a romantika a leggyászosabb korszakban művészetünket legkiválóbb műveiben egyenrangúvá emelte a nagyvilágéval és egyben elkülönített tőle nemzeti vonásaival. A gazdag anyag aprólékos adatai között sohsem sikkad el egy nagy egyéni életmű sem, klasszikus
