Századok – 1943

Ismertetések - Bónis György: Magyar jog–székely jog. Ism.: Degré Alajos 108

TÖRTÉNETI IRODALOM 119 jogfejlődéséből következtetéseket von le a székely jognak okleveles adatokból ki nem derülő szabályaira és különösen a fejlődés okainak megállapítására. B. másik alapelve, hogy a jogintézményeket nem statikus keresztmetszetben, hanem fejlődésükben kell bemutatni. így a székely jogról sem elég annyit ismertetni, ami az 1562-i forradalom idejében fennállt, és aminek a forradalom után hozott fejedelmi megtorló intézkedések folytán való elvesztét a székelység olyan keservesen siratta. Már Karácsonyi is utalt rá, hogy a székely jog intézményei fokozatosan fejlődtek ki, de vizsgálata — mint erre B. igen helyesen mutat rá (74. 1.) — felületes volt. A székely és a magyar jog különbözőségét B. szerint csak 1562 után kezdték hangsúlyozni, főként Werbőczy hatása alatt. Pedig már 1279 óta értesülünk különleges székely szokás létezéséről, majd 1451-ben és 1466-ban kormányzói, illetőleg királyi kiküldött bírák a székelyek meghallgatása alapján írásba is foglalták a székely jog lényegesebb tételeit. Mátyás király, majd 1499-ben II. Ulászló királyi privilégiumban is biztosította a székely szokásjog érvényesülését, de ezek a privilégiumok már királyi adományból származtatják a székely jogot, sőt II. Ulászló királyi előjogokat (királyra való háramlás, kegyelmezési jog) is becsempészett a privilégiumba. Ezt B. már a székely libertás hanyatlásának minősíti. A partikuláris jognak a központi hatalomtól való függésbe kerülése természetes következménye az államegység növekedésének. Ez azonban például Franciaországban egészen az 1789-i forradalomig nem vezetett a helyi szokások és autonómiák megszüntetésére (v. ö. Párdányi: A breton kérdés). Hogy a székely jogra nézve a Mátyás és Ulászló által kiadott privilégiumok veszélyes precedenst jelentettek, annak oka főleg a magyar államegység bukása, aminek következtében az erdélyi fejedelmek kénytelenek voltak pénzügyileg is a székelyekre támaszkodni. B. maga is megállapítja, hogy az 1499. évi privilégium növelte a székelyek öntudatát, elannyira, hogy 1506-ban — most először — nemzetgyűlést tartottak, és ott kizárólag a nemzetgyűlés tekintélyére támaszkodó törvényeket hoztak. Tehát az önálló székely jog épp a bukását megelőző fél évszázadban virágzott legjobban. В. a székelyek eredetére nézve Németh Gyula elméletét, a velük szemben követett nemzetiségi politikára vonatkozóan Mályusz Elemér tanítását teszi magáévá. Igen helyesen abból indul ki, hogy a magyarországi jogfejlődéssel szemben a székely nemzetségi rendszer a királyság megalapítását követő évszázadokban nemcsak magánjogi, de közjogi és hadi szervezetként is fennmaradt. A fennmaradás okát В. a székelyek személyes katonai szolgálatában látja, de ehhez hozzájárulhatott az is, hogy a székelyek — félig-meddig tudatosan — hosszú ideig mind távolabb húzódtak a királyi hatalomtól. Legalább is erre mutat a székelyeknek a XIV. század elejéig kelet felé való vándorlása. Az 145l.és 1466.évi jogösszeírások alapjául szolgáló gyűlések bírói congregatio jellegének kimutatásával B. szépen bizonyítja,