Századok – 1943

Ismertetések - Bónis György: Magyar jog–székely jog. Ism.: Degré Alajos 108

110 TÖRTÉNKTI IRODALOM hogy a székely nemzetgyűlés nem ősi intézmény. Ilyet először 1506-ban tartottak, tehát ugyanabban az évszázadban, amikor a vármegyékben kezdtek statútumokat alkotni. B. utal is rá, hogy mind a székely törvényhozást, mind a vármegyei statutumalkotást ugyanaz a tényező hívta életre, t. i. az írott jog kezdődő tisztelete. A XIV. században teljessé vált letelepedéssel a székely nemzetségi közösség faluközösséggé alakult át. Változást kellett tehát szenvednie a nemzetségi szervezetnek is. A földtulajdon előtérbe nyomulása után tisztséget csak az viselhetett, akinek tekintélyt adó földbirtoka volt. В. a kún szálláskapitányság analógiájára azt állapítja meg, hogy eleinte ezt a tisztségviselésre jogosító földbirtokot nevezték ,,lófőség"-nek. Érdekes párhuzamba állítja a jászok, kunok, szepesi lándzsások és erdélyi szászok székeinek kialakulását a székely székekével. A kialakulást előidéző okok hasonlók lehettek, de a fejlődés önállóan, a szászoktól függetlenül történt. A székek az autonóm székely bíróságok ítélőszékeiből alakultak, a székely ispán által kiküldött officialisok — a későbbi királybírák — csak ellenőrizték a székely bíráskodást, tehát ők mentek oda, ahol székely bíróság már létezett. A fejlődés tehát hasonlatos a nemesi vármegyééhez, mely lényegileg szintén az autonóm bíráskodásból keletkezett. A székely magánjognak a magyartól különböző alapelvét B. is abban látja, hogy a székely birtokban nem rejlett királyi jog, és így magszakadás vagy hűtlenség esetén nem háramlott a királyra. Megállapítja azonban, hogy legalább a XV. század közepétől kezdve állandóan arra törekszik a királyság, hogy a hűtlenség (nota infidelitatis) esetén való háramlást bevezesse. (V. ö. a szomszédok öröklésére vonatkozó dolgozatom 73-—78. jegyzetét az Illés Emlékkönyvben.) A központi bíróságok álláspontját jellemzi, hogy Werbőczy Hármaskönyve sem tesz említést arról, mintha hűtlenség esetében a székely birtok nem háramlana a királyra. 6 csak a székelyek ellen hozott fejvesztési ítéletről szól. Ezt a rendelkezést magyarázták később kitérj esztőleg a székelyek. B.-nek ez a megállapítása nemcsak a székely jog, de a Hármaskönyv magyarázatának története szempontjából is nagyjelentőségű. A székely örökség fogalma lényegileg azonos a magyar ősi jószágéval, a rendelkezési jog korlátai, az elbirtoklás és elévülés szabályai is ugyanazok. Különbséget jelent azonban közöttük az, hogy a magyar ősi jószágot csak fiú (vagy királyi kegyelemmel fiúsított leány) örökölhette, egyébként a leányoknak csak leánynegyed járt belőle. Ezzel szemben a székely örökségből a leányok nem kaptak negyedrészt, csak kiházasítást, de fiú hiányában az egész apai vagyont fiúk módjára — innen fiúleányok — örökölték. B. ismerteti a székely nők öröklését érintő pereket, 1408-tól, az első üyen tárgyú pertől kezdve. Megállapítja, hogy a XV. század elején a leányok öröklési joga még erősen ingadozó. Lehet, hogy a leányok fitestvéreik mellett is örököltek velük egyenlő