Századok – 1943

Ismertetések - Bónis György: Magyar jog–székely jog. Ism.: Degré Alajos 108

108 TÖRTÉNETI IBODALOU más okát nem látja, mint a babonát és elvakultságot. Megemlítni sem tartja szükségesnek a zsidók és nemzsidók életmódjának ugyancsak kiáltó ellentéteit, a zsidó foglalkozások gyűlöletes voltát, aminek pedig előidéző oka is szinte kínálkozik az érdekeset meg nem vető író tolla alá. Nehéz eldönteni, vájjon a modern kor szemlélete tette-e keserűvé a római proletariátusról vallott nézetét: a szavazás joga éppen olyan romboló eszköz volt, mint a szicíliai gabona kiosztása: Ígérni könnyű volt, visszavonni nehéz. Lehetséges, hogy ebben is a modern állapotok élesítették ítéletét, a modern állapotok t. i. általában befolyásolják F.-t. Mint Hegel a korabeli porosz monarchiát, úgy tekinti F. az emberiség legmagasabbrendű politikai alkotásának a mai angol alkotmányt és a képviseleti rendszert. Ez nyilatkozik meg már munkája beosztásában is. Egy kötet végez az őskortól a Kr. u. 1400 körűiig terjedő idővel, a második alapozza meg F. világnézetét, mint az alcím mutatja: Renaissance, reformáció, fölvilágosodás, a III. kötet egészen a legújabb koré. Ez a beosztás hozzájárul ahhoz, hogy a mű érdekes legyen, hiszen természetes, hogy mindenkit jobban érdekel a szeme előtt álló világ, amelyben él, amely eldönti életsorsát, mint a régmúlt, homályos idő. A fordítás dicséretet érdemel, de különösen az első kötetben sok a fölöslegesen angolos név. A Khyber-szorost Khajber néven ismerjük, Vienna név nem illik az ókorba. Ha nem Vindobonát írunk, akkor nincs értelme az újabb eredetű mai angol alakot használni. A „bezant" pénzben sokan nem fogják fölismerni a bizánci aranyat. Olasz férfiak jelölésére angolosan írni a neveket (Didier, Guy) nem szükséges. Választófejedelemség nem a sohasem létezett trevisói érsekséget illette, hanem atrierit (angolul Treves). Sokáig, a II. kötet derekáig küzd a fordító az angol „control"szóval. Ezt más fordítók is szokták egyhangúan „ellenőrzésnek" fordítani, pedig talán többször jelent uralmat, mint ellenőrzést. Nem tartjuk fölöslegesnek ez apróságok megemlítését, mert a ritka érdekességű, gondolatébresztő munka könnyen megérheti a második kiadást. Török Pál. Bonis György: Magyar jog — székely jog. (Kolozsvári Tudományos Könyvtár, l.sz.) Kolozsvár, 1942. Ferenc József Tudományegyetem. 8° 106 1. (Német kivonattal.) B. összefoglaló műve a székely jog sokat vitatott kérdésében nemcsak új adatokat hoz, de újszerű szemléletével különösen sok, eddig nyílt kérdést old meg. Dolgozata felépítésében két igen helyes elv vezeti. Az egyik, hogy a székely jogot nem szabad elszigetelten szemlélni. Minden jogintézményt összevet tehát a magyar jog megfelelő szabályaival és különösen a magyarországi nemzetiségek jogával. Abból a meggondolásból kiindulva ugyanis, hogy a magyar királyság tudatos nemzetiségi politikát követett, és legalább a rokonfajú nemzetiségeket egyforma elbánásban részesítette (Mályusz), a magyarországi jászok és kúnok, valamint a szepesi lándzsások