Századok – 1943

Tanulmányok - BOTÁR IMRE: Szolnok agrártörténete a XIX. században 78

SZOLNOK AGRARTÖRTÉNETE A XIX. SZÁZADBAN 99 A város megpróbálta a pótadót a városhoz csatolt nagybirtokokra is kivetni. Ezek tulajdonosai azonban fizetni nem akartak s ebből is hosszas per keletkezett. Heves és Külsőszolnok vármegye kötelezte a birtokosokat a pótadófizetésre, de ezek fellebbeztek a helytartótanácshoz. Az 1863 október 15-én tartott tárgyaláson a pusztai birtokosok kijelentették, hogy ők, miután adójukat az adópénztárba fizetik, készebbek önálló községet alakítani, semhogy a város által rájok kivetett pótadót fizessék. Egyezkedni is próbáltak, a kincstár varsányi birtokát kezelő bécsi bank évi 250 frtot ajánlott fel, azonban a többi birtokosok (Gorove István, br. Wodianer Mór és Albert) nem akartak fizetni, így Szolnok városa a bécsi bank ajánlatát sem fogadta el. Végre 1866 novemberében a helytartótanács I. szakosztálya Fridrich György tanácsos elnöklete alatt kimondta, hogy a puszták községi pótadó fizetésére nem kötelezhetők.1 Szolnok városának így még néhány évet várnia kellett s a terhes adózás folytán még jobban eladósodnia, míg végre a magyar országgyűlés bölcsebb törvényei (az 1871: XVIII. te., szabatosabban az 1876: V. tc.)2 megengedték a nagybirtokosok megadóztatását. Wodianerre például a szandai birtoka után évi 350 frt átalányt vetettek ki, a kincstárra utólagosan az 1864—1874 évekre 20.120 frtot. kamat fejében pedig 8406 frtot.3 De míg ennyire jutott a város, súlyos válságokon kellett keresztülesnie. A 60-as években, a száraz esztendőkben gyenge termések voltak, az 1863-it egyenesen katasztrofálisnak lehetett mondani. 1864 tavaszán éhínség lépett fel a szolnoki szegény lakosság körében, amit csakis az akkori, ez egy esetben végre erélyesen fellépő központi kormányzat (gr. Pálffy Mór helytartó) tudott segítő intézkedéseivel csillapítani. A tömeges éhhalál veszélye ugyan elmúlt a városról, de néhányan áldozatul estek az éhínségnek.4 1 Helytartót, lt. Beadványok 75.460/1866. sz. Krancz József előadó véleménye: Az 1850 márc. 24-i rendelet kimondta ugyan, hogy az eddig valamely községhez nem tartozott földbirtokokat az adómunkálatok célszerűbb kezelése szempontjából a legközelebbi községhez kell csatolni, de ez nem érinti a fennálló jogokat. Az alcsi, szandai, varsányi puszták a városba nem kebeleztettek be, s ezért, a budai helytartótanács 1856 dec. 23-i rendelete értelmében községi pótadó fizetésére nem kötelezhetők. 2 E tc. 33. §-a szerint a községi közigazgatási kiadások a puszták egyenesadójának felerészére vethetők ki. A 38. § szerint a községi adók megváltására a puszták 6 évenkint egyességet köthetnek (évi átalány). 3 Szolnok jkve 1877, 20. sz. 4 Helytartótan. lt. Beadványok 19.706/1864, 48.369/1864. sz. 7*