Századok – 1942

Történeti irodalom - Joó Tibor: Magyar nacionalizmus. Ism.: Baráth Tibor. 88

88 TÖRTÉN KTI IRODALOM 88 véleménye nem számított. Most már többségi határozatra van szükség és a 4 : 3 arány szintén discordia. A kisebbségnek nem kell a többséghez alkalmazkodnia, hogy a külső concordia helyreálljon (Folgepflicht), hanem leszavaztatva, alá kell vetnie magát a nem egyhangú döntésnek (Unterwerfungspflicht). M. gondolatmenetének folyamán még számos jelentős megállapítással találkozunk, de ezeket itt nem ismertethetjük. Csak arra a feltűnő megkülönböztetésre hívjuk fel a figyelmet, amit Ficker nyomán az impérium kettős jelentése között tesz. Ez kapcsolja össze az eddig tárgyalt királyválasztás tanát a császárválasztással. M. szerint ugyanis a megválasztott német király már császár is abban az értelemben, hogy a birodalomban és társországaiban az egyes tartományok fölött áll és ilyen jogokat is gyakorol, így az impérium szó a XII. században világi értelemmel is rendelkezik. Ennek az elnyeréséhez nem kell pápai megerősítés; a misztikus imperiumot, a respublica christiana főségét azonban csak a római út és a pápai koronázás adja. Nem foglalkozhatunk itt azzal a kérdéssel sem, mennyiben helytállóak M. eredményei. A német kritika több ponton kétségbevonta az itt ismertetett megállapítások helyességét; így Weizsäcker az alkalmazkodási kötelezettség fennállását és a négyes szám XII századi kialakulását (ZRG. Germ. Abt. 59. 1939, 394. s köv. 1.), R. Holtzmann pedig ugyancsak a négy választóra vonatkozó tételt és az 1198-i választás korszakos jelentőségét (HZ. 160. 1939, 564. s köv. 1.). Az utóbbi már 1077-ben felismeri a kánonjog elveinek érvényesülését a germánjogi hagyományok rovására, s ennek megfelelően a választóvonalat is ott húzza meg. De e vitatott részletektől eltekintve, magunk is bízvást mondhatjuk M. művét Weizsäckerrel az utóbbi évek egyik legfigyelemreméltóbb könyvének, amelyet a jogi szempontokat értékelő historikus csak tanulsággal forgathat. Bónis György (Kolozsvár). Joó Tibor: Magyar nacionalizmus. Budapest 1941. Athenaeum. 8° 348 1. Ez a könyv „többévi kutatómunka és töprengés eredménye" és magában foglalja azokat az eredményeket, melyeket a szerző ebben a tárgykörben eddig elért (341. 1.). Egy tudós és közíró sokévi munkásságának zárókövéről bírálatot mondani hálátlan feladat. A tárgykör azonban, amellyel foglalkozik, annyira közelről érinti nemzetünk minden tagját, problémái annyira a tegnap és holnap problémái, hogy a hozzászólást, miként a szerző könyve megírását, kötelességnek érezzük. J. művének célja az, hogy kimutassa: „mi volt ezer éven át a magyar nacionalizmus és minek kell lennie" (13. 1.). Nacionalizmuson ért „olyan szellemi magatartást — ha tetszik, világnézeti állásfoglalást —, mely értékrendszere középpontjába a nemzetet helyezi és legfőbb feladatának a nemzet szolgálatát tűzi ki" (287. 1.), másszóval olyan törekvést, melynek „végső és általános célja a nemzeti lényeg, a nemzetiség őrzése és erősítése" (12. 1.). Hogy e világos célkitűzés és fogalmi meghatározás ellenére mégsem