Századok – 1942

Értekezések - GUOTH KÁLMÁN: Egy forrás két történetszemlélet tükrében. 43

ERY FORRÁS KÉT TÖRTÉNETSZEMLÉLET TÜKRÉREN + 9 Kétségtelen tehát: az Intelmek mai szövegében a VIII. fejezet címe lényegileg különbözik a Nagyobb Legendában olvasható, hihetően az eredetinek megfelelő címfelsorolástól. • A változtatás nem lehet véletlen, mert a változtató az ősök követése helyett az egész fejezetben állandóan az előző királyok követéséről beszél — bár tudnia kellett, hogy a Szent István előtt élt uralkodókat nem illeti meg a rex elnevezés. Tartalmi szempontból sem illeszthető bele az egész fejezet Szent István korába : lehetetlen, hogy az első keresztény király ilyen nyomatékosan, szinte к övetelően tanácsolta volna fiának a pogány uralkodók követését: hiszen a kereszténység akkor élet-halál harcot vívott a pogánysággal, s a két világ tűz és vízként állott egymással szemben. Végül pedig a „Quis Grecus regeret . . ." részben olyan elvet tartalmaz, mely csak századokkal később vonult be a politikába, s Balogh József helyes meglátása szerint éles ellentétben áll az Intelmek Aospes-fejezetével és az egész munka sok tekintetben univerzalisztikus jellegével. Végül pedig kétségtelen, hogy az antecessores reges nem vonatkozhatik a szövegben idegen királyokra. Mindezekből világos, hogy későbbi betoldással, helyesebben szövegcserével állunk szemben. Miért, hogyan történhetett ez — erre szeretnénk még néhány megjegyzéssel rávilágítani. Valamelyik későbbi királyunk okulására felhasználhatták a Szent István nevéhez fűződő Intelmeket ama nagy tisztelet miatt, melyben első királyunk egész történelmünk folyamán részesült. Egy pontban azonban — az elődök követésének elvében — nem találhatták elég hangsúlyozottnak. A pogány ősök követését, mint fennebb már utaltunk rá — Szent István érthető okokból nem túlságosan köthette fia lelkére. Erre következtethetünk a Nagyobb Legenda címfelsorolásából is, mely csak „szem előtt tartást" emleget — korántsem kötelező formában. Ez Szent István korában érthető. Sőt azt kell mondanunk: talán csak az általános keresztény felfogás erős, szinte kényszerítő nyomására kerülhetett egy ilyen rész az eredeti Intelmekbe. Később azonban az előző királyok rendelkezéseinek megtartása — de akkor is csak a királyoké! — valósággal törvénnyé vált, amint azt számtalan oklevelünk hangsúlyozza.1

Ekkor már jobban ki 1 íme néhány példa a sok közül: Regie sublimitatis interest, et equitas suadet naturalis, ut qui sua statuta a suis successoribus desiderat observari, ipse quoque suorum predeeessorum sanctiones paii stabilitate studeat conservari, ut nulla vetustate dissolvantur,