Századok – 1942

Értekezések - GUOTH KÁLMÁN: Egy forrás két történetszemlélet tükrében. 43

ERY FORRÁS KÉT TÖRTÉNETSZEMLÉLET TÜKRÉREN + 9 l)e előfordul itt is, hogy az összehasonlított szövegeknek semmi köze nincs egymáshoz, még ismétlődő, átmenetre használt mondat esetében sem. Ilyen módszertani eljárással a szövegegyezések tetszés szerint a végletekig halmozhatok, s játszi könnyedséggel lehetne kimutatni akár azt is. hogy az Institutio morum szerzi je minden középkori írótól kölcsönzött, s minden sora. még a kötőszók is nyugati forrásokból való átvételek. Valtjában pedig ezek a vélt egyezések természetes következményei annak, hogy az Intelmeket szerző jük latinul, mégpedig a középkor általános latin szókincsével fogalmazta meg. így tehát a felhozott példák, összehasonlítások éppen az ellcnkezc'jét bizonyítják annak, mint amit Békefi akart velük igazolni: azt mutatják t. i., hogy az Intelmeknek sem a frank capitulárékhoz. sem a felhozott zsinati határozatokhoz, sem Gellért ,,Deliberatio"-jához nincs semmi közük. Ez Békefi tanulmányának negatív eredménye. Valódi, tényleges értéknek tehát csak a lényegesebb irodalom összeállítása, a bibliai és a szűkebb értelemben vett egyházi iratokból való helyek kiválogatása marad. Elfogultak és igazságtalanok lennénk azonban a magyar múlt kutatóinak e tiszteletreméltó és nagy érdemeket szerzett tagjával szemben, ha tanulmányának minden fogyatékosságát egyéni hibájául rónánk föl. Történetszemléletének, módszerének egyoldalúsága, túlzásai — mint fennebb már utaltunk rá — kor- és nemzedék jelenségek voltak, szabadulni tőlük sokszor még a legnagyobbaknak sem sikerült. A fennebb taglalt tanulmányt e tekintetben éppen jellegzetesnek lehetne mondani, az ú. n. ..magyar pozitivizmus" többé-kevésbbé átlagos típusának.1

Hangyaszorgalommal gyűjtötte ez az 1 Baráth Tibornak kétségtelenül igaza van abban, hogy történetírásunk e korszakát nem nevezhetjük pozitivizmusnak - eredeti Comte-i értelemben. (Szentpétery Emlékkönyv, 1938, I. s köv. 1. Erre már Szekfű is rámutatott: ld. Magyar történet, V. k. 528. 1.). Az általa ajánlott „naturalizmus" szóhoz azonl an már annyiféle értelem tapadt, hogy használata nem igen csökkentené a zavart és a félreértéseket. Az e korszak történetírásának felfejtésére irányuló kutatások különben is még meglehetősen kezdeti állapotban vannak Intelmek: His ita peractis redeamus ad propositum (Praefatio). ,.Hoc vero discurso revertamur ad nostra" és ,,Hoc autem in fronte de talibus supervacue quaerentium iactato, redeamus ad nostra". Deliberatio: Századok 19«. I—IIT. 4