Századok – 1942
Értekezések - GUOTH KÁLMÁN: Egy forrás két történetszemlélet tükrében. 43
ROY FORRÁS KÉT TÖBTÉNETSZEMLÉI.KT ТГКИККЕХ 45 lettől, mely kétségtelenül meglévő nyugati kapcsolatainkat eltúlozva, a magyarság szellemi értékeit egyszerűen Nyugat kisugárzásának, halvány visszfényének tartotta. Jcrészben ennek tulajdonítható, hogy Békefi a felvetődött kérdésekre nem a hazai történeti körülményekben kereste a választ — amint hogy ott kellett volna keresnie végső fokon, ha csak nem tartotta stílusgyakorlatnak az Intelmeket —, hanem Nyugattal kísérelte meg minden kétség eloszlatását. Végső megállapítása szerint: „Ezen forrásokból (t. i. a nyugatiakból) — miként a föntebbi részletes egybevetés mutatja — Szent István intelmeinek legnagyobb részét össze lehet állítani vagy szószerinti szövegben, vagy csak tartalmilag és a gondolatok szempontjából. Más szóval: Szent István intelmeinek forrásait a fönti idézetekben kimerítettem."1 Önkéntelenül adódik a kérdés: mi köze akkor Szent Istvánnak az Intelmekhez, ha legnagyobb részük mugati forrásokból való, s hozzá még nem is ő állította össze (Békefi szerint Szent Gellért a szerző). Erre a kétségtelenül súlyos kérdésre csak úgy adhatunk választ, ha részletesen megvizsgáljuk: mennyiben helyesek és elfogaelhatők a Békefi által kimutatott* „szószerinti, vagy csak tartalmi és gonelolati" egyezések az Intelmek és a forrásként megjelölt nyugati munkák között? Itt jutottunk el a módszer kérdéséhez. Békefi e tekintetben is határozottan kifejezi álláspontját: „Már előre jelzem, hogy az egyes helyek párhuzamba állításának nemcsak a szószerinti, hanem a tárgyi, esetleg csak a gondolati egyezés is alapjául szolgált."2 Ez a módszertani elv azonban rendkívül tág és határolatlan: két szövegben akár hosszabb részek szószerinti egyezése esetén sem szabad mindig az illető szövegek közvetlen kapcsolatára, összefüggésére következtetni. Erre rögtön Békefi legelső szövegösszehasonlításával kapcsolatban rávilágíthatunk: egybevetette t. i. az ,,In nomine domini nostri Iesu Christi" és az „In nomine sanctae Trinitatis et inelividuae Unitatis" invocatio rerbalis-t a frank capitulárékkal.3 Az elsőre számtalan szórói-szóra való egyezést talált, de a másodikra is sok esetben majdnem tökéletes hasonmásra bukkant. Azonban már maga a sok felsorolt és még felsorolhat«) példa is mutatja — s ezt neki is észre kellett volna vennie—, hogy állandó, stereotyp formákkal állt szemben; így — még ha szórói-szóra egyeznek is a szövegek, ennek alapján nemcsak 1 Uo. 970. 1. 2 Uo. 933. 1. 3 Uo. 933 - 34. I.
