Századok – 1942

Tárca - IVÁNKA ENDRE: Szent Gellért Deliberatio-ja 497

TÁRCA 499 Legyen szabad egy másik összefüggésre rámutatnom, melyet egyelőre csak tényként meg lehet állapítani a nélkül, hogy a belőle levonandó következtetés tekintetében már világosan látnánk addig, amíg az ugyanabba az irányba mutató adatok fölött teljes áttekintést nem nyertünk. Szent Gellért az arkangyalokról beszélve azt mondja: „Graeci autem haec (se. tria, azaz, ezt a három nevet sorolják fel, amit a nyugaton is ismernek, Michael-t, Gabriel-t és Raphael-t) et unum utique Uriel, qui ignis Dei dicitur, quem specialius haeretici invocare dicuntur" (Batthyány kiadása, 233.1.). Uriel arkangyalról véletlenül egy nagyon beható tanulmány áll rendelkezésünkre (P. Perdrizet: L'archange Ouriel. Seminarium Kondakovianum II. (1928) 241—276.1.), melyben az összes helyek fel vannak sorolva, amelyeken Uriel neve akár írásműben, akár a képzőművészetben előfordul — ebből a kimutatásból azonban természetszerűleg hiányzik Szent Gellért műve. Ha ennek a tanulmánynak az alapján vizsgálni kezdjük azokat az utakat, melyeken Uriel arkangyal neve Szent Gellérthez kerülhetett, legelőször arra a VIII. századbeli herezisre (vagy inkább babonaságra) gondolunk, melynek elítélése a karoling Capitulariumokba is került (Capitulare Caroli Magni lib. 1., 16., Id. Mansi: Conciliorum collectio XII. 375. s köv. 1.) és ezen az úton könnyen kerülhetett Szent Gellért tudomására is. Itt azonban nem négy, hanem hét arkangyalról van szó, és semmi sem utal arra, hogy a herezis, melyet egy bizonyos Adalbertus Galliában hirdet, görög eredetű lenne, vagy valami görög kapcsolatokra mutatna. Erről Szent Bonifatius sem tesz említést azokban a levelekben (57. és 74. levél), melyeket erről az ügyről írt. Máshol azonban a Nyugaton nem fordul elő ez az angyalnév — ebben az időben. Mert a karmeliták terjesztették ugyan a hét arkangyal tiszteletét, és az egyiket közülük Urielnek is nevezték, sőt a palermói királyi kápolnában és a Martoranatemplomban Uriel arkangyal is szerepel, mint a négy arkangyal egyike — de ez mind csak a XII. század közepére és végére utal, olyan időre, amikor a keresztes hadjáratok során ezek a keleti és görög hatások már terjedni kezdtek a Nyugaton. (Téves olvasás következménye az az állítás, mely szerint Uriel neve már II. Henrik német császár antependiumán előfordult volna; itt Szent Benedek neve van koordinálva a három arkangyal nevével.) Keleten a négy arkangyal (az ismert három + Uriel) többször fordul elő, de korántsem mondható általánosan elterjedettnek. Perdrizet így foglalja össze megállapításait: Les représentations que nous avons relevées, d'Ouriel dans des églises orthodoxes, sont des survivances de la dévotion dont les églises orientales (de Syrie et d'Egypte) avaient honoré les quatre Archanges, les représentations de Sealtiel à Spas-Neredica (Novgorod mellett) d'Ouriel à Ljutibrod sont des dnat qui témoignent, eux aussi, d'une influence orientale archaïque. (Perdrizet, i. h. 271. 1.) Csak az ótestámentomi apokrifákban szerepel gyakran a négy arkangyal neve a Henoch-könyvben, Esdras IV. könyvében, az ú. n. Mózes-apokalipszisben. Ezek a nevek abba az irányba utalnak, amelyben keresnünk kell az utat. Ismeretes, hogy ezek az apokrifák, 32*