Századok – 1942
Tárca - IVÁNKA ENDRE: Szent Gellért Deliberatio-ja 497
498 TÁRCA című munkája jubiláris kiadásának. Egyenesen megszégyenítő dolog, hogy a magyar tudomány nem szentelt nagyobb figyelmet annak a munkának, mely, ha nem is magyar ember munkája, mégis az első magyar földön készült nagyobb irodalmi mű, és tartalmi szempontból is megérdemli, hogy foglalkozzunk vele. A külföldi tudománynak (azaz annak a kevés külföldi tudósnak, akinek módjában állt foglalkozni ezzel a művel) az a véleménye, hogy ez a XI. század irodalmának egyik legsajátosabb és legönállóbb terméke (Manitius: Gesch. d. lat. Litteratur des Mittelalters, II. 78.1.). Hogy a mult század magyar liberális történetírása, a kor szellemének teljes meg-nem-értésével, csak megvetéssel beszélt róla, azt éppen a mult század szelleme és a tipikusan középkori alkotásokkal szemben való állásfoglalása teszi érthetővé. Ez a mű jelenleg tulajdonképen kiadatlan kézírásos szövegnek tekintendő, mert az 1790.-i Batthyány-féle kiadás egyrészt rossz, helyenként szinte használhatatlan (ezen nem is csodálkozhatunk; ki dolgozik még ma XVIII. századbeli kiadásokból ?), másrészt alig található meg máshol, mint egypár nagyobb magyarországi közkönyvtárban. Ennek a következménye az volt, hogy a mű még a Migne-féle latin patrológiába sem került bele, ami csak fokozta azt az általános mellőzést, melyben a munka részesült. De nem panaszkodhatunk azon, hogy a külföld nem foglalkozik a magyar mult emlékeivel és értékeivel, ha mi, magyarok, nem nyujtunk erre módot a külföldnek. Pedig lesznek elegen — a külföldi tudósok közül is —, akik majd foglalkoznak a művel, ha az modern kiadásban hozzáférhető lesz a tudományos feldolgozás számára. Szent Gellért munkája tele van a legérdekesebb művelődéstörténeti adatokkal, melyek váratlanul gazdag képet fognak nyújtani az akkori magyar kereszténységben működő szellemi erőkről és irányzatokról, a különböző művelődési gócpontokból kiinduló hatásokról, ha majd egyszer tervszerűen kiaknázzák ezeket az adatokat. De nem elég, ha csak a nyilvánvalóan kortörténeti utalásokat szedjük ki a művéből; ez már megtörtént. Bele kell állítani minden gondolatát, néha eléggé különleges hasonlatainak és allegóriáinak minden elemét és minden mozzanatát a korabeli irodalom keretébe, és akkor egy-egv megjegyzés vagy idézet alapján ismerhetjük fel azokat a szellemi szálakat és összefüggéseket, melyek Szent Gellért művében összefutnak. Hogy csak egy példát említsek, legyen szabad rámutatnom arra az előadásra, melyet e sorok írója 1940 december 2-án, mint székfoglaló előadást, tartott a Magyar Tudományos Akadémián, Szent Gellért görög műveltségének problémájáról. (Az előadás rövidesen meg fog jelenni a M. Tud. Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztályának értekezéseiben.) Ha talán nem is lennének mindenütt helytállók azok a következtetések, melyeket a szerző ebben az előadásban vont le az akkori magyarországi viszonyokra vonatkozólag, minden esetre figyelemreméltók azok a görög hatásokról tanúskodó gondolatelemek és idézetek, melyek alapos filológiai elemzés folytán most már kétségtelenül meg vannak állapítva Szent Gellért munkájában.
