Századok – 1942

Szemle - Thim Józef; ld. 482

SZEMLE 483 közvetlen szemlélete. Föltéve persze, hogy a mag nem köves földre hull, s az ilyesfajta kiadvány valóban eljut szélesebb rétegekig . . . A szerkesztő mindenesetre azon volt, hogy forrásgyűjteményét nem-szakemberekhez közel hozza. Persze nem a szövegek miként való kiválogatásával: ebben a tekintetben egyedül az a törekvés vezette, hogy lehetőleg minden korszakot és minden német vidéket megfelelően szóhoz juttasson, s a fejlődés vonala a forrásokból tájankint is kirajzolódjék. Nem is a publikálás módjával, hiszen lehetőleg szórói-szóra (csupán egyszerűsített helyesírással) közli a szövegeket — legfeljebb a formulás részeket s a hosszú források egyes szakaszait hagyva el -, újabb, megbízható kiadások, vagy ilyenek hiányában az eredeti nyomán, mindig pontosan utalva rájuk. Hanem ami valóban olvasókőnyv-jellegűvé teszi F. kiadványát, az egyfelől a jegyzetekkel való takarékoskodás: a lap alján csupán a szöveg megértéséhez igazán szükséges magyarázatok kapnak helyet, az eredetire, annak írásmódjára vonatkozó felvilágosítások azonban nem. Másfelől pedig az olvasó a latin, ónémet és francia szövegekkel párhuzamosan azok német fordítását is megkapja — ismét egy körülmény, mely a munkát kevéssé teszi alkalmassá egyetemi kézikönyvnek, aminek a szerkesztő másodsorban szánta. A fordítás általában tömör és megbízható, de nagyon is határozott és egyértelmű ott is, ahol az eredeti szöveg többféle magyarázatra is módot adna. A problémalátásnak pl. aligha válik javára, hogy az olvasó Tacitus homályos mondatainak csupán egyfélekép értelmezhető, variánsok nélküli fordítását kapja — amikor azok jelentését évtizedek óta seregnyi értekezésben vitatják a történettudósok. Gazdag anyag tárul elénk a két tekintélyes kötet lapjairól, Kr. u. 109-től, a legkorábbi, Livius-féle tudósítástól kezdve 1933-ig, a paraszti ,,Erbhof"-ról intézkedő birodalmi törvényig. Talán ez az aktuális, napjainknak szóló kicsengés a magyarázata annak, ami egyébként nem eléggé világos, hogy t. i. F. kiadványa miért a „Germanenrechte" új sorozatában jelent meg. A közzétett dokumentumok ugyanis nem egyoldalúan jogi természetűek. Caesar és Tacitus tudósításai, birtokadományozások, telepítési, bérleti s egyéb gazdasági szerződések, urbáriumok, falu- és erdőrendtartások, jobbágypanaszok és -követelések, reformtervek és tanácskozások, Nagy Frigyes politikai végrendeletének és Thaer híres könyvének egy-egv részlete, 1890-i röpirat a zsidók földharácsolása ellen, Hitler pártprogrammja stb. — mindez éppúgy helyet kap a munkában, mint törvényes és egyéb rendelkezések, jogszokások, bírói végzések, községi határozatok. Van köztük magyar vonatkozású is, hiszen F. élénk figyelemmel kíséri a birodalom határain kívül élő német parasztnép sorsát. Az Andreanum szövegét tehát éppúgy megtaláljuk a gyűjteményben, mint egy dunántúli földesúr 1732-i telepítési szerződését s Mária Terézia 1755-i, II. József 1782-i telepítési pátensét: így ez utóbbiak most, már szélesebb olvasóközönség előtt tanúskodhatnak a kedvező körülményekről, melyek közé a Magyarországra jött német telepesek kerültek. De az agrártörténet hazai kutatóját — aki Tagányi páratlan „Magyar erdészeti oklevéltár"-án kívül nemcsak más kútfőgyüjteménnyel nem rendelkezik, de még számba sem tudja venni az idevágó forrásanyagot — nem ezek a magyar vonatkozású részletek érdeklik, hanem a két kötetben, 256 tétel alatt felsorakozó változatos forrásanyag egésze. Főleg a töretlen úton járó újkori kötet gyűjt — számunkra is példamutatóan — sok szétszórt, nehezen hozzáférhető, vagy éppen publikálatlan szöveget együvé. De igen becses a középkori összeállítás is, noha Wopfner kiadványát, melyből tizedrésznyit is