Századok – 1942

Szemle - Thim Józef; ld. 482

482 SZEMLE pítva, hogy az átadó szerepet magasabb kultúrájánál fogva többnyire a magyarság képviselte nemcsak a későbbi tudatos irodalmi alkotásoknál, hanem a korábbi idők népköltési anyagában is, amikor magyar királyok és hadvezérek szerepelnek hősökként. A magyar irodalomra főleg a horvát hatott, míg a többiek hatásának részletes megállapítása újabb kutatásokat igényel. A néprajzi kapcsolatokat — mindenütt kölcsönös hatásokat állapítva meg —- szellemi és tárgyi vonatkozásban Gunda Béla tárgyalja eddigi szegényes adatainak alapján, rámutatva e téren megoldandó kérdések sorozatára. A horvátok és a hazai szerbek magyar vonatkozású történetét a kérdésnek legalaposabb szakértője, Thim József ismerteti, míg a tót és rutén nacionalizmus történetét Qogolák Lajos adja bő irodalmi felsorolás kíséretében, a nélkül azonban, hogy a kérdésbe jobban belemélyedne és számos, a felsorolt irodalomban rögzített történeti tényt értékesítene. A tót nacionalizmus történetét csaknem a XIX. sz.-ban kezdi, holott a nemzetiségi kérdés tárgyalásában bajosan mellőzhetők az olyan korai adatok, amilyen pl. az, hogy a zsolnai tótok már Nagy Lajos királyunk alatt részesedést kérnek és kapnak a városi tanácsban. A tanulmánysorozat, melynek létrejöttében nagy rész illeti Szekfű Gyula szervező és irányító munkáját, két szempontból is elsőrendű értékkel bír. Egyrészt összefoglalja és rendszerezi az eddig csak szétszórtan, nagyobbára idegen nyelven megjelent eredményeket, másrészt pedig új eredményeket érlelt ki, s rámutat több, a magyarság és szlávság viszonyában még nem tisztázott problémára, ami a szép sikerrel megindult magyar nyelvű, minden vonatkozást felölelő szlavisztikának újabb fejlődési lehetőségeket biztosít. Fekete Nagy Antal. Deutsches Bauerntum. Bd. I.: Mittelalter. Bd. II.: Neuzeit. Bearbeitet von Günther Franz. (Germanenrechte, neue Folge. In Verbindimg mit der Forschung- und Lehrgemeinschaft „Das Ahnenerbe" hrsg. vom Deutschrechtlichen Institut unter Leitung von K. A. Eckhardt. Abteilung Bauerntum.) Weimar 1939—1940. H. Böhlaus Nachf. 8° XIV, 346; X, 318 1. — A német parasztságtörténet kitűnő kutatója ismét igen hasznos vállalkozást hozott létre: a német mezőgazdaságtudomány kutatószolgálata keretében, ennek parasztság- ós mezőgazdaságtörténeti munkaközössége élén lontos agrártörténeti forrásszövegeket tesz közkinccsé. Nem magában álló kísérlet ez német földön a mezőgazdasági mult és a paraszt ságtörténet legfontosabb dokumentumainak közzétételére. Az első ilyen vállalkozás, H. Wopfner filológiai gonddal készült nagyértékű középkori szöveggyűjteménye (Urkunden zur deutschen Agrar-Geechichte, Stuttgart 1925—1928), jó negyedszázaddal korábbi időbe nyúlik vissza; de nincs hiány újabb, népszerűbb jellegű összeállításban sem (J. Becker-Dillingen: Quellen und Urkunden zur Geschichte des deutschen Bauern, Berlin 1935). F. parasztságtörténeti olvasókönyve is az utóbbi irány felé hajlik: szántszándékkal lemond a céhbeli tudomány nagyobb igényű exkluzivitásáról, hogy amint nemrég ,,Büoherkunde"-ja (ism. Századok 1942, 112. 1.) révén a parasztság történetére vonatkozó irodalmat, úgy most a falusi nép múltjának legfontosabb emlékeit is szélesebb körök számára tegye hozzáférhetővé. Nem nehéz fölismerni e törekvés aktuális jelentőségét. Ma, amikor mindenfelé a népiesség divatját éljük s vele kapcsolatban gombamodra bújnak ki a földből jótékony homályban tenyésző jelszavak ós sebtében összetákolt elméletek, mint a kijózanító napvilág, úgy foszthatja meg őket talmi varázsuktól a konkrét történeti valóság