Századok – 1942

Értekezések - NÉMETH GYULA: A kunok neve és eredete. 16

40 HA,INAI, ISTVÁN sokra hagyatkozott, hanem az általuk kiképződött foglalatosságoknak szokásokat mcgbcntó, hasznos érelekek szerint való alkalmazására is. Érdesen számító korai parasztintellek -tuálizmus alakult ki, ez vitte hirtelen szövetkezésekkel messzi vállalkozásokra is a társadalmat. Ez akadályozta meg. hogy a szokásszerű társadalomigazgatás ielővel magasabb képződmények, hivatások formáiban egyesüljön. Nem engeelte, hogy nagyebb fölelesuraságok épüljenek ki föléje. Még a magasabb egyházi szervezetek, a püspökség és érsekség is nehezen állapcdtak meg, mert kevésbbé támasztották őket alá földesúri-adminisztiativ funkciók. Nem aelta magát és földét a közszabad tömegesen a földesuraság alá, mint nyugaton, ahol az életformák megőrzésének teljes bizalmával tehették ezt. s ahol különösen az egyházi földbirtok, de minden más antik eredetű latifundium is mertben új szervezetté alakult ki. rideg tulajdonjog-jellegét elvesztette s inkább csak az adminisztratív jogok összeségét jelentette. Igaz. hegy viszent nem alakult ki a lengyel-magjaihoz hasonló nagybirtok sem. amiben a gazdaságilag-hatalmilag eresebbnek joga érvényesült, az adminisztratív szerepet háttérbe szorítva. Shandináviában a paraszt-feletti hűbértagozcelásnak alapja kevésbbé a fölelesuraságnak életteljes képlete, inkább valami elvontabb, a paraszti lék ktől idegenebb adminisztratív funkció, elsősorban a pénzügyekkel kapcsolatban; e felsőbb rétegek nem a helyi fejlődésből váltak ki, sőt különösen Norvégiában évszázadokcn át idegen nemzetbcliekből kerültek ki. idegen kultúrát telepítve a, norvég paraszti ultúra fölé. Különösen a norvég parasztság öltött fel minelinkább valami archaikus jelleget, makacs elzárkózással fölfelé. Mert egyrészt ez a legmélyebb struktúra az észak i parasztságok közül, megállhat önmagában is; míg a svéd és dán parasztság ink ább elviselte az erősebbek érdekegyüttesének föléje való telepedését, később a nemesség fe>rmájában. Másrészt a norvég parasztság sem tudott sokoldalú életformáiból új hívatásrétegeket kiválasztani, amelyek Nyugaton éppen azért mély, társaelalmias szakszerűségek, mert kézművesi vagy intellektuális módszereik az életközei szokásokból nőttek ki. A leszármazáskötelékek, a gyűlésező autonomiák csak jelzik azt. hogy az ősi skandináv társadalom mégsem a legteljesebb értelemben vett parasztság. Más európai vidéken is van analógiájuk, olyan területeken, amelyeket nagyobb hegyvidékek tesznek hasonlóvá nagy kontinensek tengermenti övezetéhez: a hegység zárja el itten a lehetőséget az