Századok – 1942

Értekezések - NÉMETH GYULA: A kunok neve és eredete. 16

А К JH NEMZETEK TÖRTÉNETÍRÁSA 41 expanzív érdektársulásra, teszi kényszerré a szokásszerű kölcsönösséget. Mostoha körülmények között is aránylag mélyen, sokoldalúan tagozott paraszttársadalmak alakultak ki például az Alpok népeinél, vagy például a Kárpátok székelyeinél. S mégsem teljesértelmű parasztságok; erre túlságos sok az eleven érdekszerűség, ami az egyesek s közösségek igazodását irányítja. A szokásokat együttes érdekek igazítják, hajlítgatják; a foglalatosságnak valamely módszere nem jelent generációkon át szilárd életformát, nem egészen önmagáért méltányolják, hanem hasznát keresik. Ezért nem mélyülhet el, nem dolgozódhatik ki újabb s újabb részleteiben, vonatkozásaiban. Az Okcidens parasztsága a kísérletező készséget önmagában is megbecsülte, s mint az emberi képesség mindenkit érdeklő, felemelő formáját már morális jelentőségénél fogva is, haszonvárás nélkül is beillesztette szokásszerű együttesébe. A természet anyagával való elbánás sohasem mélyült volna el a békés folytonosság nélkül, a kedvtelő-alkotó foglalatosságnak ilyen szokásszerű elismerése nélkül, amely elismerés a kezdődő kézműves-specializálódás létalapjait biztosította. A skandináv parasztkézművesség ezzel szemben meglehetősen a kölcsönös haszonra bízott foglalatosság maradt; s ezért kevésbbé a helyi környezetből lassankint kiválasztódó, hanem inkább mozgó hivatás. A vasfeldolgozás is megmaradt a szinte a föld felszínén termő, könnyen felhasználható vasérceknél. Az áruk cseréje sem marad a termelő munkával szoros összefüggésben, mozgalmas, sokszor harcias parasztkereskedelem alakul ki szárazföldön és tengeren. A parasztintellektuálizmus józan számítással dönt a gyakorlati és szellemi kérdésekről, még papságát is a maga érdekkörében tartja, nem engedi maga fölé nőni. mint a tárgyilagos adminisztráció szakhivatását. A közvetlenebb érdeknek ez a balejátszása teszi lehetetlenné a szokásformák tiszta egymásbailleszkedését, kölcsönös egymást fejlesztő támogatásukat, általános szabályozássá alakulásukat. Az Izlandra koián kirajzott és ott önmagába zárkózott skandináv nép sorsa a legfeltűnőbb bizonyítéka ennek: igazi koravén kultúra, már bölcsőjében is okoskodó, számítcan megfogalmazott társdadalomszervezet, parasztintellektualizmusának korai fölénye idővei merev megrögződéssé változott. E fejtegetéseknek —cél

ja azonban nem a társadalomfejlődések rajza; csak annak kimutatása, hogy miként lehetséges mindennemű fejlődést közös, elemi módszerekre visz-