Századok – 1942

Értekezések - NÉMETH GYULA: A kunok neve és eredete. 16

A KIS NEMZETEK TÖRTÉNETÍRÁS A 35 nens belsejének tág lehetőségei helyett, expanzív társadalomképző módszerei helyett ősidőktől kezdve szomszédságos, szokásszerű módszerekkel való építkezésre kényszerültek. Antik megdolgozás híjján. amilyen Galliában, a szokásszerűség teljes, következetes érvényesülésére s ezáltal a nyugatias hűbériségre vezetett, az a szokásszerűség érvényesült itt tovább is, ami nagyjából e világövezetben mindenütt a magaskultúrák hatása előtt — értve mindig a legelemibb alapokat, a sokféle helyi változat s fokozat alatt. A kulturvonulásnak ez a ténye kétségbevonhatatlan, s más közös, alapvető magyarázatot számára alig lehet találni. Milyen volt tehát Skandinávia őstörténetében ez a szokásszerűség? Mennyiben teremtett a kontinens belsejétől eltérő struktúrákat? Miként fogadta be a nyugatról érkező u 1 túrvonu 1 ást. a hűbériséget? Olyan kérdések ezek, amelyek az Okcidens fejlődésszerkezetének belsejébe nyitnak távlatokat. „Oseredeti" fejlődés: tulajdonképen azért tartja meg e hírét a skandináv társadalom, mert sajátos módon a középkoron, sőt az újkoron át is paraszttársadalomnak nézték, s a paraszti életformák ma is szívósabban élnek, mint bármely más társadalomban. Az egyedüli fejlődés — az Alpok vidékeit leszámítva — ahol a rendiségben is érvényesült a parasztság, az akkori Európának nagy bámulatára. A parasztság, mint az európai fejlődésnek eredeti alapja: ez a probléma kapcsolódik össze a skandináv őskor kérdésével. Valóban, a nyugati középkor a paraszttársadalomból indult ki, még vezetőrétegek is jóidéig ennek életformáit élték — éles ellentétben az antiknak városokon alapuló kultúrájával. A tengermenti kultúrövezet, a kultúrvonulásnak ez az ősidőktől fogva megdolgozott talaja, a szokásszerűség, a parasztság: struktúrájuk vizsgálata egy s ugyanazon feladat. A földhöz, természethez tapadó élet még nem parasztság. Nem az az ausztráliai horda, sem az afrikai négertörzs; de nem lehet nomád-parasztságról sem beszélni. Még az is furcsán hat, ha görög parasztságot emlegetünk, sőt a római agrártársadalomra sem egészen illik ez a fogalom. Arab vagy török parasztságot sem igen szokás emlegetni. Orosz vagy oláh parasztról is inkább csak mint újkori alakulásról lehet beszélni. De a mai Amerikában sincs parasztság, a legkisebb farmer-rétegre sem illik ez az elnevezés. Másrészt például természetes, ha már az ősi Kínában, Indiában is parasztságról szólunk. Nem a természethez való alkalmazkodás a parasztság lényege, a természet előnyeinek kihasználása, a hátrányai ellen való védekezés; s nem is azonos a letelepült földműve-