Századok – 1942

Értekezések - NÉMETH GYULA: A kunok neve és eredete. 16

HAJNAL ISTVÁN léssel, amint az antik agrármunkás vagy az amerikai farmer példája is mutatja. A skandináv nép ezzel szemben parasztság volt, ha a hegytetőkön állattenyésztés, az erdőben a fának megdolgozása is volt foglalkozása, sőt akkor is, ha tengeren is élt, halászattal vagy kereskedelemmel. A legújabb időkig úgy képzelték, hogy a parasztság lényege az önálló kisbirtokosság. demokratikus autonómiával; így képzelték el az ősi skandináv társadalmakat is. Ma már tudjuk, hogy.-ez az ősi parasztság is a bonyolult különbségek, kölcsönösségek, kötöttségek társadalma volt. > Nem az elvi szabadság, önállóság és az érdekek társulása tette parasztsággá, hanem a szokásszerűség, amely az élet minden részletét kidolgozta és a szomszédságokat szétbonthatlanul egymásbaillesztette.] Az ősi skandináv parasztság hegyeken elszórt udvarai is hosszú folyamattal kiképződött szokások által tagozódtak be egymásba. Minden kicsiny gazdaság sokoldalú ..üzenr;

; az élet- és munkaformák sokoldalúságát azonban csak a kölcsönös egybeilleszkedés biztosíthatta. Egyik ily üzem sem teljesen azonos a másikkal, a természeti talajnak és a történeti hagvományozásnak különbségei mindegyiket valamiféle, tán alig észrevehető speciális szerepre alakították ki, amely specialitás közreműködésére épült fel minden más kisüzem belső tagozódása is. Nemcsak a gazdasági munkára, hanem az élet minden viszonyára értendő ez; az egyik családban talán a fának-kőnek célszerű és művészi megmunkálása, a másikban talán bizonyos mesélőképesség hagyományos kiképződése az elismert és méltányolt specifikum — anélkül, hogy teljesen ez adná meg létük alapjait. Nincs ebben a kölcsönösségben semmi elvszerű, semmi jogilag megfogalmazható; minden beleilleszkedést és minden külön kis formát az életközei szemléletességből kialakult szokások támasztanak alá. Kezdetlegességében is igazi mélystruktúra, szemben például a szlávság leszármazáskötelékeivel. IÁ parasztság nem ^természetállapot. hanem mély kultúrképződmény. Kialakulása nem a természethez való alkalmazkodás, hanem a szociális szférában végbement folyamat. Épp azért kell megmaradnia a természettel való közvetlen elbánás módszereinél, mert teljes szokásszerűség; nem tarthatja fenn magát semmi olyan forma és foglalatosság, ami elvont egyoldalúsággal akarná kiszolgálni és hasznosítani a többiekét. J Például olyan kereskedő, akit csak a csereüzlet kötne "közönségéhez, és nem szomszédságosan tapasztalható életformái, amelyek bennső kölcsönösséget tartanak a természetanyagokkal dolgozó többi foglalatossággal is. A parasztság tehát nem a természeti talajhoz kötött réteg, hanem