Századok – 1942
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A magyar köznemesség kialakulása. - 407
4:14 MÄbYTJSZ EI/EMÉR szokásokat ismerők lehettek a bírák1 , míg a többiek csak részvevőknek számítottak. A bírák száma tehát határozatlan. Közülük egyesek bizonyára huzamosabban viselték tisztüket. Bajos ugyanis elképzelni, hogy mindig mások foglalkoztak a bán és a püspök viszályával, amint az egymást követő határnapokon a per tárgyalásra került. Sokkal érthetőbb, ha feltesszük, hogy mindig voltak, akik már az előző tárgyaláson is jelen lévén, ismerték az ügy előzményeit. Nekik tett aztán jelentést az a két serviens is, akiket társaik közül, a pristalelussal együtt kiküldtek a birtokba iktatásra. Kellett tehát olyanserviensekneklenniök, akik bíráknak számítottak, akiket ilyenek gyanánt elismert környezetük, még ha nem is formális választásból nyerték el megbízatásukat. A homályban maradt részleteket élesen megvilágítja, a bíráskodást pedig még határozottabb formákban mutatja a komáromi és győri serviensek 1248 körül kiállított oklevele.2 Ez már nevüket is felsorolja s így tudjuk, hogy összesen nyolcan szerepeltek bírák gyanánt, akik valamennyien birtokos, tekintélyes embereknek számítottak. Nemcsak abból derül ez ki, hogy egyetemlegesen comeseknek nevezik magukat, hanem életrajzi adataikból is. Egyikük, Apa comes fia Mihály mester előzőleg királyi lovászmester, Benke, a Gugnemzetség tagja, királyi poroszló, a Rozsd-nembeli Dénes pedig nádori poroszló volt, s ugyancsak hivatkozott névadó genusára, az Alap-nemzetségre,Marcellus is. Hárman birtokukról vették fel nevüket: Imre a komárommegyei Banáról, Oltus az ugyanottani Igmándról, Marcellus a győrmegyei Barencsről. Csak a nyolcadik, Péter fia Csépán az, akiről nevén kívül közelebbit nem tudunk, mivel azonban a nyolc bíró közül négy győrmegyei birtokos volt — Gönyő, Mihály mester birtoka,3 valamint Alap és Gug. a nemzetségfők nevét őrző falvak éppen úgy Győr megyében fekszenek, mint Bsrencs —, Csépán bizonyára komáromi volt, akár mint Imre és Oltus comesek, meg Dénes.4 A bírák pontos megoszlása területek szerint — a négy győri mellett ugyanannyi komáromit találunk — meglepően egyezik a szolgabírák később is általános számával. A paritás egyébként más vonat-1 Már Holub is kiemelte, hogy néhány bírót kellett választ aniok (i. m. 105.1.). 2 Wenzel, VII. к. 278. s köv. 1.; Pannonhalmi rendtörténet, I. k. 748. s köv. 1. 3 Pannonhalmi rendtörténet, I. k. 671. 1. 1 Oltus comesre: Wenzel, VI. к. 530. 1.; ezt és a többi szereplőre vonatkozó okleveles adatot is megemlíti Erdélyi László (Pannonhalmi rendtörténet, I. k. 749. 1.), valamint Karácsonyi János (i. m. I. k. 121. 1., II. k. 18. 1., III. к. 21. 1.).
